Nagy László (szerk.): A vízgazdálkodás fejlődése (TIT, Budapest, 1970)

VI. A vízügyi igazgaztás - 3. Dr. Bényey Zoltán: A vízügyi jog

184. kép. A vízmozgás törvényeit harmonikusan szemléltetik a szökőkutak

el jogi — mint általában mondani szokás: adminisztratív — eszközökkel. Ha éppen építeni, üzemeltetni vagy a vizek kártételei eilen védekezni kell, nem elég „utasítást" kiadni vagy parancsot kézbesíteni; egyetlen műszaki vagy gazdasági hiba, elvétés vagy mulasztás, pazarlás vagy oktalanság sem pótolható, tehető meg nem történtté a jogszabályi intézkedések légiójával sem. — Viszont éppen így, a vízügyi tevékenységnek is van tisztán jogi vagy jogászi része is, s ennek megfelelően saját területe, amelyeken a jogi elvek és módszerek, jogi szempontok, a jogi „szakmai” követelmények az egyedül illetékesek. A jog tárgya kétségkívül ilyenkor is a vízügyi műszaki-gazdasági „anyag", pontosabban annak valamely jogi vonatkozása. Ám ha az adott esetben azzal kapcsolatban egy tisztán jogi kérdés merül fel, ha jogviszonyok keletkezéséről, módosulásáról vagy megszűnéséről van szó, vagy pedig valamely el nem hárítható jogi korlát, tilalom felmerülése jelzi a jog érvényesülési igényét, éppen a jogi megítélés és a jogi intézkedés (jogi aktus) az, amely semmiféle műszaki-gazdasági ténykedéssel nem pótolható, el nem hárítható. Ilyen esetekben a legindokoltabb „műszaki" szemlélet sem illetékes a jog helyébe lépni.

656