Nagy László (szerk.): A vízgazdálkodás fejlődése (TIT, Budapest, 1970)

II. Károlyi Zsigmond: A vízgazdálkodás előzményei, a vízhasznosítások és a vízimunkálatok kialakulása és fejlődése

szolgáló „csúsztató zsilip”, vagy a nagy emelőmagasságú serleges merítőkerék, melyet itt, minden valószínűség szerint jóval hamarabb ismertek, mint a Közel-Keleten. De a kútfúrás feltalálóinak is a kínaiak tekinthetők, akik már az időszámítás előtti évszázadokban 500 m mély kutakat fúrtak. (És ha már az ivóvízről van szó: az öntözéssel kapcsolatos művelődéstörténeti „vívmány” a teaivás is. A sűrűn lakott öntözött területek fertőzött talajvizét csak forralva lehetett fogyasztani, ezért ízesítették azt teával.)

2.2 India, Ceylon

India öntözésének érdekessége, hogy megteremtője talán ugyanaz a nép volt, mint Mezopotámiáé, vagy legalábbis egy a sumirokkal rokon középázsiai mongolfajú nép vezető szerepet játszott ebben a kultúrkörben is. India ugyanis, ellentétben Egyiptommal és Mezopotámiával, nem volt egységes államalakulat. Számos államának, népének őstörténete kevésbé ismert. Nem kétséges azonban, hogy ez az ország is fejlett öntözésének és vízhasznosításának köszönhette gazdagságát, fejlődését.

A hatalmas terület ég ha j lati lag is különböző részekre oszlik. Déli részének éghajlata — egy rövid, csapadékos periódustól eltekintve — még szárazabb, mint az eddig ismertetett országoké. E terület öntözése, vízhasznosítása a víztározók ezrein alapul. Ugyanez a helyzet a középső tartományokban is. Folyami öntözések csak az egyenletes vízhozamú Ganges völgyében alakultak ki. A tározótavas öntözések múltja az i. e. I. évezred, a folyómenti öntözések múltja a 2. évezred elejéig követhető visszafelé. Ezek a fejlett technikai megoldású létesítmények (pl. földgátak kőből épített árapasztóval, vagy fenékkiürítő zsilippel) azonban nyilvánvalóan már korábbi építkezések példájára készültek.

Ezt a feltevést bizonyítják a legújabb kutatások nyomán feltárt két ókori indiai nagyváros, Mohenjodaro és Harappa csodálatos leletei: az i. e. 3. és

4. évezred előtti időkből! E városoknak nemcsak építészeti és művészeti emlékei egyedülállók, hanem vízellátása és csatornázása is olyan kifinomult városkultúráról tanúskodik, mely már maga is csak hosszas fejlődés eredménye lehet csak. A minden házban megtalálható vízvezeték és fürdőszoba, a tökéletes szennyvízelvezetés (ülepítő, ill. szennyvíztisztító medencék sorával!) a mai korszerű egészségügyi követelményeknek is megfelel.

Az indiai kultúrával rokon vonásokat mutat Ceylon kultúrája, melyet az Ázsiából bevándorolt szingalézeknek tulajdonítanak. Itt a legrégibb víztározók eredetét az i. e. 5000 körüli időre teszik, míg az építkezések későbbi fénykora az i. e. I. évezred volt. Ebben az időben már több km hosszú, 24 m ma62