Nagy László (szerk.): A vízgazdálkodás fejlődése (TIT, Budapest, 1970)
VI. A vízügyi igazgaztás - 1. Károlyi Zsigmond: A vízügyi igazgatás kialakulása
A budai (fő)igazgatóság személyzete: egy (fő)igazgatóból, egy építészből (akit később adminisztratív igazgatónak, majd igazgató-segédnek neveztek), egy (később: második) igazgató-segédből (akinek hatáskörébe később az ütés hídépítési ügyek kerültek), három segédből, öt rajzolóból, hat fő adminisztrátorból és egy főnyi segédszemélyzetből állott. A főigazgatóság felügyelete alá tartozó kerületi igazgatóságok száma — időnként változóan — 9—12 volt. (Az idők folyamán nemcsak a számuk, de egy-két esetben a székhelyük is változott.) 1788-ban a következő 9 kerület működött: a temesi, a nagyváradi (a Körösökre, Tiszára és a Marosra kiterjedő hatáskörrel), a bácsi, pécsi, kassai, besztercebányai, munkácsi (felsőtiszai), horvátországi és a fiumei. A kerületi igazgatókon kívül még kerületenként 3—4, tehát összesen mintegy 35 megyei mérnök és 6 (szabad királyi) városi mérnök is működött. (Egyébként a kerületi igazgatók egyúttal megyei mérnökök is voltak.) A három igazgató (a főigazgató és két helyettese) között később határozott munkamegosztás alakult ki: irányításuk alatt működött a főigazgatóság három ügyosztálya: a hajózási és vízszabályozási (Departe- mentum navigationie), az építészeti és az út- és hídépítészeti osztály. 1811- ben ismét megerősítették a hajózási és vízszabályozási osztályt, majd 1815- ben József nádor a só-alap újjászervezésével, az egész országot érintő fogyasztási alap felemelésével, gondoskodott a főigazgatóság munkájának anyagi feltételeiről, amivel lehetővé tette a folyószabályozások megkezdéséhez nélkülözhetetlen vízrajzi felmérések megindítását. (Érdemes megemlíteni, hogy amikor 1790-ben II. József halála után visszaállították a Kamarát és a Helytartótanácsot, a Vízügyi és Építészeti Fő- igazgatóság — bár mindkét szervezet rendelkezésére állt — bizonyosfokú önállóságra tett szert. Ez is előfutára a vízügyi igazgatás újabban kialakult, korszerű, tárcáktól független helyzetének.) 1.3 A Vízügyi és Építészeti Főigazgatóság tevékenysége és munkatársai A Vízügyi Főigazgatóság 1815. évi újjászervezésének fő célja a szabályozási munkálatokat előkészítő vízrajzi felmérések megkezdése volt. Először a legsúlyosabb helyzetben levő, legelvadultabb Körös-völgy felmérésére került sor, melyet Huszár Mátyás, a kiváló geodéta, a kor egyik legjelentősebb vízimérnöke vezetett (1812—1822). (A Körös-felmérésnél találkozhatunk először a vízügyi feladatok ellátásának egyik sajátos, és legfiatalabb szervezeti formájával, a hosszabb-rövidebb ideig működő kirendeltségekkel.) A Körös-felmérést követte a katonai hatóságok által megkezdett, de utóbb a polgári mérnöki karnak átadott Duna-mappáció (1823—1840), melynek munkálatait Pozsonytól Péterváradig az ugyancsak Huszár által vezetett Duna-térképészeti testület (kirendeltség) végezte. Huszár eltávolítása után 610
