Nagy László (szerk.): A vízgazdálkodás fejlődése (TIT, Budapest, 1970)
II. Károlyi Zsigmond: A vízgazdálkodás előzményei, a vízhasznosítások és a vízimunkálatok kialakulása és fejlődése
fenn, melyekben tizenhétjegyű hatvanas számrendszerű számok szerepelnek, vagyis olyan számok, melyek első legnagyobb számjegye 6016-t jelöl! Ennek a gyakorlati: műszaki, közigazgatási és csillagászati feladatokon nevelődött matematikának azonban volt egy súlyos korlátja: nem ismerte a levezetés és bizonyítás fogalmát. Csupán kinyilatkoztatásszerű szabályok, előírások, képletek gyűjteménye volt, melyről nem lehetett tudni, hogy hogyan jöttek létre . . . Ma is lenyűgözőek ennek a tudománynak: a matematikának és a matematikai alapú természettudományoknak az eredményei — a tudomány első eredményei, melyekről ma már minden kultúrtörténész elismeri, hogy mindezek Mezopotámia és a Nílus-völgy öntözéséhez kapcsolódnak, tehát gyakorlati jellegűek voltak. Az öntözött földek nagyságát pontosan fel kellett mérni, hiszen ezek szerint fizettek adót és bért. A gátak és csatornák építése nem kevésbé alapos geometriai ismereteket követelt. A vizet a kellő időben kellett a földekre vezetni, elosztani, pontosan meg kellett tehát határozni az év megfelelő napjait — a csillagok járása szerint. így született meg a csillagászat és a naptár. Babilon papjai öt bolygót ismertek, melyek pályáját pontosan kiszámították és fogyatkozásaikat is megjövendölték . . . Az itt csak vázlatosan ismertetett műszaki-tudományos eredményekhez és az azon alapuló kulturális teljesítményekhez fogható vívmánya az emberiségnek, az emberi haladásnak — a görögség fellépéséig, az egész ókorbari nem volt. Az egész civilizáció, a termelés és a társadalom, államszervezet és a közel-kelet joggal csodált lenyűgöző kultúrája: építészete, művészete, irodalma ezeken — a kezdetleges termelőeszközök hatásfokát hihetetlen mértékben felfokozó termelőerőkön: termelési tapasztalatokon, gazdasági-műszaki munkaszervezeten nyugodott. E kultúrák világképe (melyről a ma embere eddig inkább csak a művészeti emlékeken keresztül ismert meg valamit) az azt át- meg átszövő irracionális-vallásos elemek ellenére is hatalmas és egyedülálló teljesítmény volt: nem ok nélkül szolgált évezredeken keresztül hatalmas társadalmak öntudatának, biztonságérzetének ideológiai alapjául. Persze ez a biztonságérzet végül is illúziónak bizonyult, mert e felhalmozódott tudáskincs csak egy szűk legfelsőbb uralkodó réteg tulajdona volt, melynek elpusztításával, kihalásával az egész birodalom elpusztult. Nem volt többé, aki a legtökéletesebben kiépített munkaszervezetet fenntartani, vezetni, irányítani tudta volna. így e kultúrák vívmányai nagyrészt elpusztultak, feledésbe merültek, csak részben szivárgott át belőlük valami a környező civilizált kereskedőnépeken keresztül az európai kultúrába. Az emberi „haladásban” oly nagy szerepet játszó fémek: előbb a bronz, majd a vas, olyan katonai fölényhez juttatta a civilizációkkal szemben a szomszédos barbár, nomád népeket, a környező peremvidékek lakóit, hogy 58
