Nagy László (szerk.): A vízgazdálkodás fejlődése (TIT, Budapest, 1970)

V. Dr. Bözsöny Dénes: Vízkészletgazdálkodás

Joggal vetődnek fel a kérdések: Milyen bonyolult a víz természetes körforgásának útja? Milyen módon ismerhetjük meg a vízmennyiségek változásait térben és időben? Beavatkozhatunk-e csakugyan a természet rendjébe?

A víz térben és időben örökké változó mozgását meg kell figyelnünk, a tapasztalatok általánosításából törvényszerűségeket kell megállapítanunk, hogy úrrá lehessünk fölötte. Többek között szükséges tudnunk, hogy mennyi vízzel gazdálkodhatunk, milyen vizeinknek a minősége.

Már az egyiptomiak is vízmércéket állítottak fel, hogy megfigyeléseket végezzenek. A megfigyelésük célja az volt, hogy a vízállásváltozás törvény- szerűségei alapján az árvizet kellő időben ,,megjósolják”. Ma a vizsgálatokat a tudományos statisztika módszereivel végezzük. Orvosi példával élve, e tevékenység a lázgörbe, az EKG stb. adatok felvételéhez és értékeléséhez hasonlítható. Különösen fontos ez a víz okozta károk keletkezése és alakulása, vagyis az ok és okozat közti összefüggések vizsgálata, valamint a beavatkozás módjának helyes megválasztása szempontjából. Az orvosi hasonlatnál maradva, ez felel meg a diagnózisnak. A helyzet és a változások, valamint az összefüggések ismeretében viszonylag könnyen választhatjuk ki a vízhiány leküzdésének vagy akár a folyószabályozásnak legcélszerűbb módját. Orvosi fogalmazás szerinti: a terápiát kell megállapítanunk.

A megfigyelést érzékszerveinkkel végezzük. Érzékszerveink élessége azonban korlátozott, ezért a pontosabb megfigyelésekhez műszereket, észlelőberendezéseket használunk. Arra törekszünk, hogy a megfigyelés eredményét számokban, mértékegységben fejezzük ki. Ilyen mennyiségi eredmény a leggyakrabban használt vízhozam-érték, amely azt fejezi ki, hogy meghatározott időegység alatt az adott keresztmetszeten hány köbméter vagy liter víz folyt át (m3/s, l/s, vagy m3/nap stb.). Bizonyos megfigyelések eredménye számokban nem fejezhető ki, hanem csak minőségileg jellemezhető. Ilyen helyzet áll elő például a szín és az íz megítélésének kérdésében. Előfordul, hogy az ízt adó, vagy ízrontó anyag egységnyi térfogatban levő mennyiségét jelöljük meg. (Például literenként hány milligramm).

A csapadék mennyiségének és változásának meghatározásával a meteorológia foglalkozik, a folyóvízre jellemző mennyiségek mérése viszont a hidrometria feladata.

A vízkészlet-meghatározás szempontjából egyik legfontosabb feladat a folyó vízállásának megfigyelése és változásainak meghatározása.

A vízállás adatait időrendi sorrendben felrakva megkaphatjuk a változások görbéjét (119. ábra), amely — mint már mondottuk — lázgörbéhez hasonlít. A heves vízjárású folyók, patakok hirtelen nagy emelkedését gyors apadás követi. A lassúbb vízjárású folyó vízállásváltozásai kiegyenlítettebbek.

564