Nagy László (szerk.): A vízgazdálkodás fejlődése (TIT, Budapest, 1970)

V. Dr. Bözsöny Dénes: Vízkészletgazdálkodás

Az utóbbi kifejezésben szereplő vízmérleggel a későbbiekben részletesen foglalkozunk. Elöljáróban csak annyit, hogy a mérleg vízkészlet és vízigény összevetésének eszköze. Más megfogalmazásban hasonlít ahhoz a művelethez, amelyet a pénzgazdálkodás során készítenek: bevétel (készlet) és a kiadás (igény) összevetése. Természetesen, mint ahogy a mérlegképes könyvelőnek is sok ismeretre kell szert tennie ahhoz, hogy a feladatát el tudja végezni, éppen úgy sok ismeretre és még számos újabb tudományos ered: ményre van szüksége a vízkészletgazdálkodásnak is.

A következő fejezetben a vízkészletgazdálkcdás tevékenységét részletesen ismertetjük.

2. Mit értünk vízkészleten?

Az ember jártában-keltében gyakran lát vizet és aki az összefüggéseket nem keresi, csak azt látja, hogy egyes helyeken nagy kiterjedésű állóvizek vannak, míg a magasabb fekvésű — az ún. vízgyűjtő — területekről a mélyebben fekvő területek felé medrekben folyik a víz.

Utazás, kirándulás közben megállapíthatjuk, hogy a vízkincs földünkön egyenlőtlenül oszlik meg. Egyes helyeken sok van, máshol kevés. Ezt tapasztalhatjuk az egész Földgömbön, de hazánkban is lényeges eltérés mutatkozik az Alföld csapadékszegénysége és a hegyvidéki területek viszonylagos csapadékbősége között. Földünkön a legkevesebb csapadék a sivatagos tájakon hull, ahol gyakorlatilag zérus a csapadék mennyisége. A legtöbb eső Ázsiában, Cherrapunjiban (India) hull, ahol — volt rá eset — egy év alatt 25 450 milliméter csapadékot mértek. Hazánkban a legkisebb a csapadék a Nagy-Alföldön, amely sokévi átlagban alig 500 milliméter csapadékot kap. Az ország nyugati határszélén viszont 800—900 milliméter az átlagos évi csapadék. A szomszédos Ausztriában ez a szám évi átlagban 1200 milliméter. Ausztria keleti részén, Burgenlandban a csapadék 714 milliméter, ugyanakkor a nyugati országrészen, már 1840 milliméter.

A vízvagyon egyenlőtlen térbeni eloszlásán kívül az időbeli eloszlás is jelentős ingadozást mutat. Az egyik évszakban több, a másikban kevesebb csapadék hull. Ennek hatására a folyók és tavak felszíne hol emelkedik, hol süllyed.

A vízkincs térbeli és időbeli ingadozása törvényszerűségeinek megismerése nélkül tehetetlenül nézhetnénk a jelenséget. Célunk azonban a természet megismerése, hogy a víz természetes körforgásába felkészülten és tervszerűen, irányító módon avatkozhassunk be. így válik a víz igazán — fejlődésünket szolgálva — az ember segítőtársává.

562