Nagy László (szerk.): A vízgazdálkodás fejlődése (TIT, Budapest, 1970)

II. Károlyi Zsigmond: A vízgazdálkodás előzményei, a vízhasznosítások és a vízimunkálatok kialakulása és fejlődése

2. Az ókori közelkeleti civilizációk tudományos és technikai színvonala

Az ismertetett ókori közel-keleti civilizációk — sőt a távolabbi keleti és amerikai civilizációk — teljesítményeit is csak akkor tudjuk reálisan értékelni, ha nem tévesztjük szem elől, hogy kialakulásuk a neolit (csiszolt kő) és a réz- és bronzkorszak idejére esik. (Ezek a társadalmak a vaskorszak színvonalára csak az i. e. I. évezred derekán jutottak el.) A mezőgazdasági forradalomban és az öntözéses civilizációk kialakulásában, a technikai fejlődésben kissé túlbecsült jelentőségű réznek és bronznak tehát lényeges szerepe nem, a későbbi vasnak pedig, mint látni fogjuk, már szinte egyáltalán semmilyen szerepe sem volt. A réz és bronz ezeken a területeken drágasága és ritkasága miatt mint munkaeszköz nem kerülhetett széleskörű alkalmazásra: legfeljebb közvetve járulhatott némileg hozzá az egész civilizáció alapját képező, már kifejlődött földmunka, az építkezések és a földművelés színvonalának emeléséhez, amennyiben a témszerszámokkal tökéletesebb mezőgazdasági és földmunkaeszközöket lehetett készíteni. A föld kitermelése mindvégig faszerszámokkal, szállítása pedig kézierővel, fonott kosarakban történt úgy, ahogy a kínai vízimunkálatoknál, rizstelepek építkezéseinél napjainkban is láthatjuk.

Az építkezéseknél használt kövek megmunkálása is szinte kizárólag kőeszközökkel, csiszolással történt. (Ezek keményebbek voltak, mint a réz és a bronz!) A vízi építkezések fő építőanyaga azonban mindenütt föld vagy vályogtégla volt, a töltések oldalfalait pedig gyeptéglával borították.

Ahogy nemesebb építőanyagot csak a templomok, paloták, várak építésénél használtak, ugyanúgy a vízi építkezéseknél is csak a fontosabb pontokon találkozunk velük: völgyzárógátaknál, kikötőknél, zsilipek, hidak pilléreinél, legfőképpen pedig a vízvezetékek, kutak és csatornák építésénél Mégpedig (Mezopotámiában csaknem kizárólag az égetett tégla, Egyiptomban pedig inkább a kő volt használatos. A csiszolt kőtömböket általában kötőanyag nélkül, esetleg fémkapcsokkal illesztették össze, a tégla kötőanyaga pedig — vízvezetékeknél és csatornáknál — az aszfalt volt. Előfordult azonban az is, hogy vízvezetékeknél vörösrézlemez burkolatot, vagy vörösrézcsöveket használtak.

Szemlét tartva így az építőanyagok fölött, kiderül, hogy az ókori civilizációk úgyszólván valamennyi hagyományos építőanyagot ismerték. Ezek sorát a rómaiak — még időszámításunk kezdete előtt — csak a cementtel (mégpedig a vízben kötő cementtel) és a betonnal egészítették ki. (Mindkettő használata azonban csak legújabban terjedt el!)

55