Nagy László (szerk.): A vízgazdálkodás fejlődése (TIT, Budapest, 1970)

IV. A vízgazdálkodás szakágazati története - 12. Dr. Dávid László: Halastavak és tógazdaságok

155. kép. Kezdődik a lehalászás

dóságokban ezt jelentősen meg is haladják. így a régi árterületek haltermelése, amely a magasabb gazdasági cél érdekében az árvízmentesítés áldozata lett, a tógazdaságok révén egyre inkább pótlódik. A tógazdaságok ugyanakkor az ivadékneveléssel elősegítik a természetes vizek halászatát, mivel az ott nevelt ivadékokat helyezik ki a vízfolyásokba.

A tógazdaságok 77%-a állami, 23%-a szövetkezeti kezelésben van. Tavaink 57%-a körtöltések közé fogott, 25%-a völgyelzárással létesült, a többi pedig hosszanti töltéssel határolt vagy rekeszelt érmeder.

A tógazdaságok fővízgyűjtők szerinti megoszlását vizsgálva kitűnik, hogy az üzemelő halastavak nagyobb része, 58%-a a Tisza-völgyben, 42%-a a Duna-völgyben működik.

A tógazdaságoknak csaknem kétharmada (Ó3%) öntözőrendszerekben üzemel. Mint a 104. ábrából kitűnik, a Tisza-völgyben azonban csaknem az összes tógazdaság (95%-a) öntözőrendszerbe tartozik, a Duna-völgyben viszont lényegesen nagyobb a rendszeren kívüli terület (79%)- Látható, hogy tógazdaságaink ma már elválaszthatatlanok öntözőrendszereinktől és még501