Nagy László (szerk.): A vízgazdálkodás fejlődése (TIT, Budapest, 1970)
IV. A vízgazdálkodás szakágazati története - 11. Dr. Dávid László: Öntözés
zását és végrehajtását, a mezőgazdasági üzemek felkészítését a Tiszavidék Mezőgazdaságfejlesztési Iroda a műszaki létesítmények építésének megkezdése óta folyamatosan végzi. Ezekben az öntözőrendszerekben a mezőgazdasági vízgazdálkodás műszaki és agrotechnikai feladatai összehangoltan valósulnak meg. Az öntözés fejlesztése a Kiskörei Vízlépcsőn kívül további vízpótló művek létesítését kívánja meg. Ezek közül mint legfontosabbakat, a Csongrádi (Tisza III.) Vízlépcsőt, a Duna—Tisza csatornát, a Sió csatornázását, a Balaton vízpótlására szolgáló létesítményrendszert és a Duna völgyében tervezett — összesen mintegy 60 millió m3 kapacitású — tárolókat említhetjük. Az öntözés területi továbbfejlesztésére — a mezőgazdaság termelőeszköz- és anyagellátottságának alakulásától függően — egy lassúbb és egy gyorsabb ütemű változatot irányoztunk elő. Az egyik változat szerint az öntözésre berendezett terület nagysága 1985-re 750 000 ha-t érne el, a másik szerint pedig meghaladná az 1 millió ha-t (95. ábra). Mindkét esetben azonban számításba kell még venni a meglevő berendezések korszerűsítésének és mintegy 350 000 ha meglevő öntözőtelep rekonstrukciójának szükségét. Az öntözés területi növekedését a jövőben elsősorban a rendelkezésre álló vízkészlet, az öntözés gazdaságos megvalósítása és a mezőgazdasági termelés színvonala határozza meg. Az öntözés fejlesztése során a gazdaságosság és jövedelmezőség elvéből kiindulva elsősorban a jó termelési színvonalú üzemek átállítása indokolt öntözéses gazdálkodásra. A törekvés az, hogy az öntözött területnek minél nagyobb részét fogalják el a legintenzívebb, a területegységről nagy termelési értéket adó kultúrák, — elsősorban zöldségfélék és más kertészeti növények, szőlők, gyümölcsösök. Főleg a magas termelési szinten álló vidékek és gazdaságok kapcsolódjanak be az öntözéses termesztésbe, mert így viszonylag kisebb pótlólagos beruházással valósítható meg a jövedelmező öntözőgazdálkodás. A jövedelmező öntözőgazdálkodás feltétele, hogy a mezőgazdasági üzemekben közgazdaságilag megalapozottan biztosítva legyenek a magasabb fokú, intenzívebb gazdálkodás alapvető üzemi feltételei: a megfelelő munkaerő és gépellátottság, az öntözőgazdálkodás esetében szükséges nagyobb mérvű talajerőpótlás és a szakszerű vezetés, öntözéseink távlati fejlesztése ezek egyidejű kielégítésével és az öntözés komplex szemléletének maradéktalan érvényesítésével érhető el. A mezőgazdaság előzetes tervei szerint 1985—90-re várható a 200 kg/ha hatóanyagú tápanyagutánpótlási szint. Elérése után az öntözés mezőgazdaságilag művelt területeink legnagyobb részén a termelési eredmények és 491
