Nagy László (szerk.): A vízgazdálkodás fejlődése (TIT, Budapest, 1970)

IV. A vízgazdálkodás szakágazati története - 11. Dr. Dávid László: Öntözés

tartott csatornák (pl. a Keleti Főcsatorna) is ellátnak vízrendezési, belvíz- védelmi feladatokat. Érdekes, hogy még a Tiszalöki öntözőrendszerben is több mint 60%-os a kettős működésű csatornák aránya. Ez is aláhúzza a két mezőgazdasági vízgazdálkodási ág, a vízrendezés és az öntözés egységes, összehangolt megvalósításának szükségességét.

Az öntözőcsatornák vízfelülete üzemvízszintnél 27 km2, ami gyakorlatilag azonos nagyságú a Velencei-tó közepes víztükör felületével. Az öntözőrendszerek vízellátására szolgáló, a természetes vízkészletekre települt fővízkivételek névleges kapacitása mintegy 330 m3/sec, amelyből 200 m3/sec szivaty- tyús fővízkivételekre esik.

öntözéseink évi vízigénye 1,7 milliárd m3-re tehető. Ez a mennyiség az ország hajózási igényének figyelembe vétele nélkül számított évi teljes vízigényének 32%-a. Az igény fele a nyári kritikus két hónapban, július— augusztusban jelentkezik, amikor hazánkban, de különösen a Tisza-völgy- ben az öntözés a legnagyobb vízfelhasználó. A tényleges vízfogyasztás az öntözött terület ingadozásának megfelelően természetszerűleg évről évre változik. A kitermelt vízmennyiség 90—95%-a a felszíni készletből származik, míg a fennmaradó rész a felszín alatti készletet terheli. A lassan fejlődésnek induló szennyvízöntözés vízfogyasztása még nem fejezhető ki százalékosan. A teljes vízmennyiségnek több mint kétharmadát az öntözőrendszerek veszik igénybe.

Magyarország mértékadó, augusztusi öntözővízigénye a norma szerint mintegy 170 m3/sec, lényegesen kisebb az öntözőrendszerek névleges vízkivételi teljesítőképességénél. Ennek oka egyrészt a rendszerek közötti víz- átvezetés (pl. a Tiszalöki öntözőrendszerből a Körös-völgybe) és a folyókból alacsony vízállás mellett történő víztermelés, másrészt az, hogy a fővízkivételek már induláskor a végleges kapacitással épülnek ki, míg a rendszerek betelepülése hosszabb ideig, 10—20 évig tart.

Az évi 4,5 milliárd Ft-ot meghaladó vízgazdálkodási beruházásokból mintegy 14%-°t fordítunk jelenleg az intézményes mezőgazdasági vízhasznosítási feladatok megoldására.

E jelentős ráfordítás azonban megtérül a népgazdaságnak. A mező- gazdasági termelés növelését szolgáló öntözésfejlesztési program végrehajtása ugyanis számottevő eredménnyel járt. A létrehozott öntözőberendezések megalapozták az öntözött területeken a termelés biztonságát és emellett 30—40%-os terméstöbblettel jelentősen növelték a mezőgazdasági termelés mértékét. Gyakorlati felmérésekből kitűnik, hogy az öntözés ez idő szerint ha-onként 9,2 q gabonaegységgel járul hozzá a bruttó termelés növeléséhez, noha még csapadékpótló jellegű és az öntözéses gazdálkodás egyéb fel486