Nagy László (szerk.): A vízgazdálkodás fejlődése (TIT, Budapest, 1970)

IV. A vízgazdálkodás szakágazati története - 11. Dr. Dávid László: Öntözés

146. kép. Az öntözővíz a Keleti és a Nyugati Főcsatornán át jut a tiszántúli területekre

Az öntözés új műszaki berendezései közül, mint az erre az évtizedre legjellemzőbbet, a félstabil úszó szivattyútelepeket, illetve azok megjelenését és elterjedését emelhetjük ki. Ezek nagyon alkalmasak a hazai, nem lépcsőzött, nagy vízjátékú folyókból, elsősorban a Tiszából való vízkivételre.

Az öntözőművek fejlesztése terén fontos eseményt jelentett a tiszalöki vízlépcső építésének megkezdése 1950-ben, majd 1951-ben a tiszántúli öntöző főcsatorna, azaz a Keleti Főcsatorna építésének folytatása. Ezek a munkák már öntözéseink fejlődésének újabb mérföldkövét jelzik.

Végül megállapíthatjuk, hogy öntözéseinknek ebben a fejlődési szakaszában az öntözések fejlesztését az állam vette át és alapos előkészítés után, lényegében már a felszabadulást követően, megépítette az intézményes öntözésfejlesztés alapjául szolgáló első öntözőrendszereket.

3.3 Az intézményes öntözés kibontakozása (1954—1967)

Magyarország és elsősorban az Alföld öntözéstörténetének nagy eseményét jelentette, a Tisza-csatornázás első lépését képező Tiszalöki Vízlépcső duzzasztóművének és a Keleti Főcsatorna első szakaszának 1954 nyarán

472