Nagy László (szerk.): A vízgazdálkodás fejlődése (TIT, Budapest, 1970)
IV. A vízgazdálkodás szakágazati története - 11. Dr. Dávid László: Öntözés
A 8500 ha öntözést 218 öntözőtelepen valósították meg. A terület 48%-án rét-, 39%-án szántóföldi, 2%-án rizs-, 11%-án kertészeti öntözés folyt. Az öntözések 20%-át esőztető, 19%-át altalaj és 61%-át felületi módon végezték. öntözéseink fejlődésének ismertetett első szakaszára az időjárástól és a gazdasági körülményektől függő hullámzó, lassú fejlődés volt jellemző. Az öntözések egyedileg vagy társulatilag szervezett formában rendszerint közvetlenül vízfolyások mellé, elszórtan települtek. Ugyanakkor, lényegében az első szórványöntözésekkel egyidőben, felmerült és az egész időszakon végigkísért az intézményes öntözés — elsősorban az Alföld öntözésének — gondolata. 3.2 Az intézményes öntözésfejlesztés megindulása (1930—1954) Az 1930-as évek elején egymást követték az aszályos nyarak. Ezek közül is kiemelkedett az 1935. évi, amikor a terméscsökkenés értékét az akkori alacsony terményárak mellett is több mint 200 millió pengőre becsülték. A vízgazdálkodási szakemberek, élükön Sajó Elemér, erőteljesen szorgalmazni kezdték az öntözéses gazdálkodás fejlesztését. Sajó Elemér 1930 tavaszán készült nagy vízügyi programjában (Emlékirat vizeink fokozottabb kihasználása és újabb vízügyi politikánk megállapítása tárgyában) kimutatta, hogy a háború után hazánkban a vízügyek, különösen a vízhasznosítás fontossága a háború előtti helyzettel szemben igen jelentékenyen megemelkedett és a jövő vízügyi programjának egyik alappilléreként az öntözést jelölte meg. Az intézményes öntözésfejlesztés megindulásának kezdetéül ez a mű és ez az időpont tekinthető. A fejlesztés előkészítése az eddigi öntözések mélyreható elemzése, az öntözés műszaki és gazdasági összetevőinek vizsgálata és a külföldi öntözések tanulmányozása alapján indult meg. Az öntözéseknek a húszas években bekövetkezett visszafejlődése okaként a nem megfelelő műszaki berendezéseket, a szakszerűtlen üzemeltetést, a trágyázás hiányosságát vagy mellőzését, a rétművelés elmaradását, az öntözővíz hiányát és a törvényes állami támogatás elégtelenségét jelölték meg. Megállapították, hogy a fejlődés megindulásához a törvényhozás és az állam nagyarányú támogatására van szükség, továbbá meg kell győzni a gazdákat arról, hogy jó berendezés és szakszerű kezelés mellett az öntözés jövedelmező. Ehhez azonban meg kell őket tanítani az öntözés mesterfogásaira is. Ennek érdekében jövedelmező öntöző mintagazdaságok létrehozását javasolták, amelyek tapasztalatot szolgáltatnának a fejlesztés irányainak kidolgozásához. Felhívták a figyelmet az öntözési állami adminisztráció helyes kialakításának szükségességére. 30 A vízgazdálkodás fejlődése 465
