Nagy László (szerk.): A vízgazdálkodás fejlődése (TIT, Budapest, 1970)
IV. A vízgazdálkodás szakágazati története - 10. Ambrus Lajos–Najmányi László–Vaits Ferenc: Vízrendezés
hagyományos belvízlevezető berendezéseinek (csatornák, szivattyútelepek, zsilipek) létesítésére, hanem kiterjednek az üzemen belüli, vízrendezési célból végzett műszaki, agrotechnikai és agronómiái tevékenységre is A csapadékvizekkel való gazdálkodás céljG a növények fejlődéséhez szükséges optimális talajvízháztartási viszonyok biztosítása. Ezért a vízrendezések tervezésénél el kellett vetni a korábbi egyoldalú hidrológiai szemléletet, amely részletesebben csak a felszíni vízmozgások törvényszerűségeit kutatta és a vizsgálatokat ki kellett terjeszteni arra a felszín alatti talajszelvényre is, amelynek vízháztartása a növényfejlődés szempontjából döntő szerepet játszik. Az egységes vízügyi szolgálat központi irányítása alatt a vízrendezési feladatok megoldásában a vízügyi szervek mellett részt vesznek a tanácsok, a vízgazdálkodási társulatok, az üzemek, és a gazdaságok is. A vízrendezési művek kezelés szempontjából három csoportba sorolhatók. Az első csoport létesítményeinek, a főműveknek fejlesztése és kezelése állami feladat. A második csoportba tartozó ún. üzemközi művek megvalósítása a helyi tanácsokra és az érdekeltekre vár. A harmadik csoportba sorolt ún. üzemi létesítményekkel kapcsolatos feladatok megoldásáról maguknak az érdekelt mező- és erdőgazdasági üzemeknek kell gondoskodniok. Az állami főművek létesítését, fejlesztését az Országos Vízügyi Hivatal területi szervei, a vízügyi igazgatóságok, az Országos Vízgazdálkodási Keret89. ábra. A vízgazdálkodási társulatok területe és csatornaépítési tevékenysége ezer km 90. ábra. A belvízlevezető rendszer fejlődése 28* 435
