Nagy László (szerk.): A vízgazdálkodás fejlődése (TIT, Budapest, 1970)
IV. A vízgazdálkodás szakágazati története - 10. Ambrus Lajos–Najmányi László–Vaits Ferenc: Vízrendezés
alkalmazott tárolórendszer egyik előfutára a csapadék helyszíni hasznosítására törekvő korszerű vízrendezési módszereknek. 2.3 Vízrendezési munkák a két világháború között Az első világháborút követő lezüllött gazdasági és társadalmi viszonyok nem kedveztek a vízrendezések ügyének sem. Pedig volt még bőven tennivaló. Rohringer Sándor műegyetemi tanár egy 1923. évi tanulmányában a még teljesen rendezetlen nagy területek között említi a Kecskeméttől Szegedig terjedő. 90 000 ha vadvizes terület, és a 40 000 ha terjedelmű borsodi nyílt árteret. A nagy gazdasági válság éveiben, a harmincas évek elején az a szomorú szerep vár a társulatokra, hogy „ínség-munkákkal'1 enyhítsék a munka- nélküliséget. Nagyszabású vízrendezési koncepciók természetesen ilyen nyomorenyhítő akciókból nem igen születtek. Annyit azonban elértek a társulatok, hogy ilyen módon rendszeresen karbantarthatták és helyenként jelentős mértékben bővítették is csatornahálózatukat. Nagyobb arányú vízrendezési munkák a két világháború közötti időszakban csak a Duna völgyében folytak. Ekkor épült ki az ország egyik legnagyobb belvízrendszere, a Dunavölgyi rendszer. A Budapesttől Bajáig terjedő levezetőrendszer gerince a csaknem 150 km hosszú Dunavölgyi Főcsatorna az 1925—29. évek között épült. A csatornák kiépítése előtt a Duna-balparti síkságot szétszórtan mocsarak és nádasok borították. A későbbi aszályos évek hatására mégis olyan túlzó vélemények kezdtek elterjedni, hogy a vízrendezési munkák feleslegesek és károsak, mert kiszárították az Alföldet. (Ezért illették nemsokkal megépítése után a Dunavölgyi Főcsatornát is „Átokcsatorna” névvel.) Élénken rácáfoltak ezekre a szélsőséges véleményekre az 1940—42. évi katasztrofális belvizek. Ezekben az években kereken 1 millió ha szenvedett belvízkárt, a termelésből teljesen kiesett 200—300 ezer ha, az okozott kár pedig mintegy 1,3 milliárd forint volt. A súlyos természeti csapások ismét felhívták a közvélemény figyelmét a belvízrendezések fontosságára. A társulatok ezúttal már számottevő állami segélyekkel támogatva nagy buzgósággal kezdték meg rendszereik bővítését. A háborús helyzet miatt legtöbb esetben csak a tervek készültek el vagy az elképzelések alakultak ki, megvalósításuk a felszabadult Magyarország társadalmának feladata lett. A vízrendezések fejlődésének a második világháborúval lezárult második korszaka, ha nem is alkotott olyan nagy jelentőségű műveket, mint a 430
