Nagy László (szerk.): A vízgazdálkodás fejlődése (TIT, Budapest, 1970)
IV. A vízgazdálkodás szakágazati története - 10. Ambrus Lajos–Najmányi László–Vaits Ferenc: Vízrendezés
A XVI. és a XVII. században a várak vizes árkai, a vizek visszatartása a mezőgazdaságra inkább károsak, mint hasznosak voltak. A vízrendezések ebben az időben a kezdeti fokon állottak. A XVIII. századnak jutott a feladat, hogy a vízi munkák terén is megtörténjenek a kezdeti lépések. A vízrendezések kezdetét a Bánság vadvizeinek levezetése jelenti. Erre a vízi munkára is inkább honvédelmi és politikai okokból került sor, mint a mezőgazdasági termelés érdekében. A honvédelmi cél a törökkel szomszédos határőrvidék betelepítése volt, politikai cél az idegen népelemek meghonosítása. A kettős célt csak vízrendezéssel bírták lehetővé tenni, ezért végezték el e vízi munkálatokat. Ez volt az első rendszeres vízi munka. Eredményeképpen a mocsaras, lápos vidék helyén elsőrendű termőföldek keletkeztek, s a vidék felvirágoztatása meg volt alapozva. Ezután ismét csaknem félszázadon át szünetelt a vízrendezés, mert hiszen termőföld bőven állott rendelkezésre. Ha egyéb okok nem sürgetik a munkálatokat, újra hosszú szünet állt volna elő. A század vége felé Bács-Bodrog megyében hajtanak végre lecsapolá- sokat, majd a Hanság vízrendezése veszi kezdetét. A XIX. század elején megépül a Ferenc-csatorna. Ugyancsak más érdeknek — a hajózásnak — köszönheti létrejöttét, de hatása emellett a környező földek javulásában és jövedelmezővé válásában mutatkozik. A század harmincas évéig befejeződött a Nádor-csatorna építése. Ezt követi a Sió és a Kapos első rendezése. A negyvenes évekig elkészül a József nádor-csatorna is. 121. kép. A víz kimossa a hegyoldalakat 411
