Nagy László (szerk.): A vízgazdálkodás fejlődése (TIT, Budapest, 1970)
IV. A vízgazdálkodás szakágazati története - 10. Ambrus Lajos–Najmányi László–Vaits Ferenc: Vízrendezés
hegység, a Bakony, a Vértes, a Velencei, a Pilis, a Budai hegység és a Gerecse osztja ketté. Délkeleten a Mecsek-hegység emelkedik, majd északon a Mátra, a Cserhát, a Karancs, a Bükk, keleten pedig a Zempléni hegység szegélyezi. E területek háromnegyed része dombvidék, egynegyed része közép- hegység. A Dunavölgyhöz viszonyított átlagos magassága 100—800 m, átlagos csapadékuk pedig 600—800 mm. A földrajzi elhelyezkedés a domborzat és a csapadékeloszlás e terület fejlődését is megszabta. Főképpen a dunántúli dombos vidék vált az ország településekkel legsűrűbben benépesült vidékévé. Az átlagosnál több csapadék, a kedvező csapadékeloszlás, a kiterjedt árvizektől való viszonylagos védettség, a mocsarak hiánya, az idők folyamán mind hozzájárultak más országrészektől eltérő kultúrájának kialakulásához. Ugyanez mondható vízrendezésének módjáról és formáiról is. A hegy- és dombvidéki vízrendezés formáit elsősorban a felszín alakulása szabja meg. A felszínt a völgyek sokasága szabdalja. A defláció felszín- formáló hatásán kívül a völgyek a vizek mederképző erőinek köszönhetik létezésüket, egyben a bennük kialakult összefüggő természetes vízhálózat szállítja a vidék felszíni vizeit az alacsonyabb átlagos terepszintű síkvidék fő befogadóiba. Ebből a természetes felszíni alakulásból a jellegzetességek egész sora fakad. Az első, hogy a nagyjából egységes felszíni szerkezet következményeképpen legfeljebb közepes nagyságú vízfolyások keletkeztek, amelyek folyó- nak nevezhető vizekké csak a dombvidék elhagyása után, a síkvidéki részen válnak. A felszín szabdaltságának következtében, egy-egy természetesen kialakult mederre általában kis területek csapadékvize koncentrálódik, a vízjárás pedig a csapadékosság függvénye. Előfordul tehát, hogy a vízfolyások nagy része akár éveken keresztül kis, vagy közepes vizeket szállít, a rajta vonuló árvíz időtartama néha csak órákra terjed. E jellemvonásoknak fontos következményei vannak. Általában nincs szükség ármentesítésre. Elmaradnak a költséges művek, felesleges a rendszeres karbantartás és az állandó védelmi szervezet fenntartása. A csapadékvizek elvezetésére a medreket csak a közepes vizek szállítására alkalmas állapotban kell tartani, mert a ritkábban előálló nagyvizek rövid időtartamúak. A félreértés elkerülése végett hozzá kell tenni ehhez, hogy az elmondottak kis kiterjedésű területre vonatkoznak és csak arra értendők. A hegy- és dombvidékeinken a kis vízgyűjtők ezrei találhatók. Minden vízgyűjtő befogadóját szemmel kell kísérni és rendszeresen tisztogatni kell. 406
