Nagy László (szerk.): A vízgazdálkodás fejlődése (TIT, Budapest, 1970)

IV. A vízgazdálkodás szakágazati története - 7. Illés György: Vízellátás, csatornázás

désével, de a lakások hiányos belső felszereltségével is. 1936-ban az ország lakásállományának mindössze 10%-ában volt fürdőszoba, a lakásviszonyok tehát nem sürgették a közüzemi csatornázást. 1940-ben a csatornázott terü­leten élő lakosok száma alig érte el az 1,5 milliót. Ezért hallatlanul mélypont­ról kellett a csatornázás ügyét elmozdítani. A nehézséget különösen az je­lenti, hogy a munkákat az egész települést szolgáló költséges főgyűjtők és csatornák központi szennyvíztisztító telepek építésével kell kezdeni és csak ezután, sokszor évek múlva növekszik számottevően a csatornázottság arány­száma az adott területen. 2.3 A csatornázás fejlődése 1945 és 1970. között A települések csatornázottságának fejlődése ebben az időszakban is elmaradt az ivóvízellátás mögött, amely dinamikusabb volt, mint a csator­názásé. A csatornázás lassúbb ütemű fejlesztésének ebben az időszakban az alábbi főbb okai voltak: 96. kép. Működésben a Kessener-rendszerü biológiai tisztító 335

Next

/
Thumbnails
Contents