Nagy László (szerk.): A vízgazdálkodás fejlődése (TIT, Budapest, 1970)
IV. A vízgazdálkodás szakágazati története - 7. Illés György: Vízellátás, csatornázás
keresztül nem történt gondoskodás felújításukról, karbantartásukról és ezeknek a munkáknak a rendszeres megszervezéséről. Akkori érdekességnek számítanak azok a különleges helyi igények, amelyek a fúrott kútépítésekkel kapcsolatban felmerültek. A lakosság általá • < ban a felszálló vizű kutakhoz ragaszkodott. Nehéz volt megmagyarázni, hogy kívánságuk csak bizonyos esetekben teljesíthető, ott, ahol a hidrogeológiai adottságok erre lehetőségei nyújtanak. Sok esetben a nagy mélységű kútban látták a falu dolgozói az egészséges vízellátás zálogát. A vízgazdálkodási és a népgazdasági érdekek természetesen mást kívántak. Az alapvető célkitűzés az volt, hogy az első védett vízadó rétegeket nyissuk meg, amelyek megfelelő minőségű és mennyiségű vizet adnak. így egy nagyobb mélységű kút árából sokszor 2—3 kutat is lehetett építeni és ezzel azonos költségfelhasználással sokkal nagyobb arányban javítottuk a vízellátás helyzetét. A kutak helyének kijelölését ásott kutak esetében az Országos Közegészségügyi Intézet végezte, ami biztosította, hogy a fertőzési lehetőségek a legnagyobb mértékben ki legyenek zárva. A fúrott kutak helyét akkor még minden esetben a Magyar Állami Földtani Intézet vízföldtani osztálya jelölte ki. Az ásott kutak építése, különösen az első időszakban rendkívül vontatottan haladt. A magánipar felszámolása után hosszú ideig nem volt megfelelően felkészült közületi vállalat ezeknek a kisebb munkáknak szakszerű elvégzésére. Sok hiba mutatkozott a fúrott kutaknál, ami elsősorban a megfelelő számú, vízfúrásokban is jártas fúrómesterek hiányára vezethető vissza. A falusi közkutas ellátottság vizsgálatánál érdekes volt megfigyelni a közegészségügyi szervek, illetőleg a vízügyi felügyeleti szervek megállapításai közötti véleménykülönbséget. ,,A jó kút" fogalmát a szakmai felügyeletet gyakorló szervek szigorúbban bírálták, mint a közegészségügyi szervek (OKI). A véleménykülönbség abból odádott, hogy amíg a közegészségügyi szervek kizárólag a vízvizsgálati eredményeket vették alapul, a szakmai felügyeleti szervek mérlegelték a kutak állapotát, falazátát, felépítményi kiképzését és az esetleges fertőzési lehetőségeket, amelynek bármely pillanatban előállhattak. A szigorúbb minősítés következtében a falut illető ellátottsági számaink kedvezőtlenebbek lettek, holott a tényleges ellátottság mértéke nem változott. Űj irányzat falusi vízellátásunkban, hogy bővebb vizű — és rendszerint nagy költséggel megépített — kútjaink vizét ne hagyjuk fölöslegesen elfolyni, s ahelyett, hogy több kutat építenénk, ezeknek a kutaknak vizét vezessük el zárt csővezetéken annyi fogyasztóhoz, ahánynak céljára a kút vízhozama elegendő. Az így megépített ún. ,,törpe" vízművek legtöbbször olcsóbbak, a 319
