Nagy László (szerk.): A vízgazdálkodás fejlődése (TIT, Budapest, 1970)
IV. A vízgazdálkodás szakágazati története - 7. Illés György: Vízellátás, csatornázás
naponkénti és fejenkénti fogyasztás a különféle vízvételi lehetőségek esetén a következő: 36. táblázat Utcai közkifolyós vízvétel 30— 40 l/fő/nap Kerti csap 50— 60 l/fő/nap Lakás fürdőszobával 100—120 l/fő/nap Nagyvárosi komfortos lakás 150—200 l/fő/nap Üdülök 300—350 l/fő/nap A közkútról való vízhordás esetén a vízfogyasztási fejadag a legkisebb, míg a legnagyobb az üdülőövezetekben és gyógyintézményeknél. 1.2 A hazai vízellátás kialakulása és fejlődése a századfordulóig A vízvezetéki vízellátás nyomait hazánkban a török időkön túl, a rómaiak idejére vezethetjük vissza, akik Róma példája nyomán, felismerve a vízvezetékkel való ellátás rendkívüli társadalmi jelentőségét, kényelmi és közegészségügyi előnyeit, vízvezetéket építettek mindenütt, ahol jelentősebb katonai táboraik, állandó településeik voltak. Aquincum már az I. században virágzó város volt és a rómaiak által épített vízvezeték (aquaduct) nyomait ma is meg találjuk. Az aquincumi vízvezeték valószínűleg a mai Budapest környéki források valamelyikének vizét szállította. Ma természetesen csak a romjait látjuk. Későbbi feljegyzések arra utalnak, hogy Mátyás király palotája részére vízvezetéket épített. Ebben az időben még sem Budának, sem Pestnek, de egyetlen vidéki városunknak sem volt központi vízellátása. A Mátyás király létesítette vízmű egészen a török időkig fennmaradt, akik azt tovább bővítették. A vár vízműve tulajdonképpen a mai fővárosi vízvezeték első hírnöke. Pest területei többé-kevésbé hozzájuthattak ásott kutakhoz, a budai területek . azonban, különösen a magasabbak, amelyek a forrásoktól távol voltak, hát- yrányos helyzetben voltak. 1856-ban helyezték üzembe az első budai vízmüvet, amely a Tabánnak és a Krisztinavárosnak adott elsősorban vizet. Ez a vízmű mesterségesen szűrt Duna-vizet szállított. A pesti vízmű az egykori 10 000 m3 napi teljesítménytől a mai, csaknem 1 millió m3 teljesítményig hatalmas utat tett meg. A nagyobb vidéki városaink, településeink vízvezetéki vízellátásáról az elmúlt évszázad végéig alig beszélhetünk. Vízbeszerzés szempontjából szerencsésebb helyzetben volt a hegy- és dombvidékek lakossága, ahol az általában bő vizet adó források megfeleltek az ivóvízellátás céljainak. Más volt a helyzet az ország alföldi területein, ahol bár a térszint alatt bőséges ivóvízkincs helyezkedett el, a feltárás technikai 309
