Nagy László (szerk.): A vízgazdálkodás fejlődése (TIT, Budapest, 1970)

IV. A vízgazdálkodás szakágazati története - 6. Dr. Krempels Tibor: Víztározás

77. kép. A II. Tiszai Vízlépcső felett hatalmas tárolótér alakul ki

lítő szerepük miatt a vízmélység nem lehet bennük állandó. Ha több víz érkezik, mint amennyi elfogy (vagy amennyit lebocsátunk) a tó vízszintje emelkedik. Fordítva: ha a fogyasztás meghaladja az utánpótlást, a tóban apad a víz.

Az egész világon egyre erősödik a lakosság kívánsága, hogy üdülési célra is felhasználhassák az új vízfelületeket. A hatóságok — az ivóvízbeszerzésre épített tavak kivételével — ezt a kívánságot általában teljesítik. Azzal azonban sajnos számolni kell, hogy az alapvető rendeltetés érdekében a tóban esetleg éppen az üdülési főidényben lesz alacsony a vízállás (78. kép).

Végül — a helyes tájékozottság érdekében — néhány szót kell szólni a mesterséges tavak méretéről. A mai kor rekordokhoz szokott embere helyenként már napilapokban is olvashatja, hogy külföldön a legnagyobb völgyzárógátak magassága meghaladja a 200 métert, azaz magasabb, mint a Gellérthegy és a Budai Várhegy egymásra rakva. Valójában a 200 m-nél magasabb gátak ritkaságszámba mennek, de már szinte tömegesen építik a 100—150 m közötti magasságú gátakat. A hazai völgyzárógátak viszont csak kivételesen haladják meg a 25 méteres magasságot. Ez egyértelműen következik országunk domborzati adottságaiból. Gátjaink építése azonban semmivel sem könnyebb feladat, mint a külföldi magasabb gátaké: a Ma295