Nagy László (szerk.): A vízgazdálkodás fejlődése (TIT, Budapest, 1970)
IV. A vízgazdálkodás szakágazati története - 6. Dr. Krempels Tibor: Víztározás
ó. VÍZTÁROZÁS 1. Tározó — mesterséges tó Ismeretes, hogy a patakok, a folyók medrében folytonosan változik a vízállás és ennek megfelelően a vízszállítás is. Egy-egy nagyobb esőzés után a lefolyó víz többé-kevésbé megtölti a medret. Az árhullám levonulása után pedig ismét csökken a vízhozam, a vízállás. Tartósan száraz időjárású időszak végére a patakok nem egyszer teljesen kiszáradnak és a nagyobb folyókban is kevés víz folyik. Hazánk és a környező államok időjárási adottságai következtében általában augusztus közepére, végére már nagyon leapadnak a vízfolyások, pedig ilyenkor még nagy a lakosság, és különösen a mezőgazdaság vízfogyasztása. A helyzet általában szeptember—októberben sem szokott javulni. A fogyasztás mértéke ugyan ilyenkor már nem kánikulai, de az ipari fogyasztás nem csökkent, a vízfolyások hozama viszont az augusztusihoz képest is tovább apadt. Mindenfajta vízfogyasztás esetében beszélhetünk tehát kritikus időszakról, amikor az adott vízigény kielégítésére szolgáló vízhozam a legkisebb. Ha az igény ennél több, vízhiány lép fel. Bizonyos átmeneti kényszerintézkedésekkel — például egyes nagyobb vízfogyasztók igényének részleges, időszakos korlátozásával — valamennyire enyhíteni lehet a kritikus helyzetet. Alapvető javulást azonban csak akkor érhetünk el, ha a bő vízhozamú időszak feleslegeit elraktározzuk a vízhiány időszakára. Az ilyen vízraktározás céljára mesterséges tavakat építenek: ezeket a magyar műszaki nyelv tározók (vízraktározók) névvel jelöli. Mesterséges tavat legegyszerűbben egy völgy elrekesztésével, völgyzárógát építésével készíthetünk. A völgyzárógát épülhet betonból, vasbetonból, kőrakatból, kőfalazatból, földanyagból stb. Példaként bemutatjuk a Mátra-hegység északi lejtőjén, Parádsasvár mellett, a Köszörűvölgyi tározóról készített két légifényképet. A 74. képen jól látható a völgyet keresztben elzáró, kereken 25 m magas és 150 m hosszú földgát építése. A 75. kép már a vízzel feltöltött új mesterséges tavat ábrázolja. A tó térfogata kereken 600 000 m3. A tavat a völgyben folyó kis Köszörűpatak árvizei töltik fel. Síkvidéki, alföldi területen is szükség lehet mesterséges tavakra. Ilyenkor valamely megfelelő mélyebb területet gáttal vesznek körül. Erre példaként bemutatjuk a tiszántúli Keleti-Főcsatorna (K) öntözőrendszerében épített ötös számú (K—V) tározót (76. kép). Ennek az ún. síkvidéki tározónak a gátja magasságban meg sem közelíti az előbbit, hiszen a legmélyebb terep felett is csak 3—3,5 m magas. A gát hossza viszont meghaladja a 20 km-t. A tó térfogata csaknem 14 millió m3. A tavat a Tiszából a tavaszi árvíz idején a Keleti-Főcsatorna közvetítésével töltik meg. 19* 291
