Nagy László (szerk.): A vízgazdálkodás fejlődése (TIT, Budapest, 1970)
I. Dr. Nagy László: A víz szerepe és jelentősége
2. A víz tulajdonságai Ahhoz, hogy a vízzel dolgozni és vele gazdálkodni tudjunk, meg kell ismerni tulajdonságait. A víz leglényegesebb tulajdonságait ezért a továbbiakban három fontosabb kategória szerint foglaljuk röviden össze. 2.1. A víz fizikai tulajdonságai A vízről köztudott, hogy három halmazállapotban fordul elő. Szilárd állapotban azonban jégnek, légnemű állapotban vízgőznek, vagy párának nevezzük, és csupán a cseppfolyós állapotban mondjuk róla, hogy víz. A víz 760 mm higanynyomás — normál nyomás — mellett 100 C° hőmérsékleten forr és gőzzé válik. Ugyanakkor a párolgás már korábban megkezdődik, és a hőmérséklet növekedésével egyre intenzívebbé válik. Forró nyári napokon például a Balaton 28—30 C°-os vízfelületéről 10— 12 mm-es vízréteg párolog el. E mennyiség nagysága akkor érzékelhető, ha figyelembe vesszük a tó 600 km2-nyi felületét, s azt tapasztaljuk, hogy ilyenkor a Balaton párolgási vesztesége eléri a napi 6—7 milliárd litert is. E hatalmas vízmennyiségből Budapest közel egy havi teljes vízigényét fedezni lehetne. A víz azonban — mint említettük — nemcsak folyadék és gőz alakban, hanem szilárd halmazállapotban is előfordul, ugyanis az említett normál nyomás mellett O C°-on jéggé alakul. A víz fagyás közben kitágul, eredeti térfogatának egy tizedével megnövekszik. Ez a kitágulás olyan erővel történik, hogy a téli fagyban nemcsak a vízzel teli üvegpalackot töri szét, hanem a kellő hőszigeteléssel el nem látott acélcsöveket, sőt a köveket és sziklákat is képes szétvetni. Ezért takarják le télen a kőszobrokat ponyvával, nehogy az apró résekbe behatoló víz ott megfagyjon és kitágulva szétrepessze azt. Ezért kell az Utak építése során olyan nagy gondot fordítani az alapot jelentő ágyazat készítésére, a víz gyors elvezetésének biztosítására. A burkolat alá kerülő víz ugyanis megfagyva feltöri még a betont is és használhatatlanná teszi a legkorszerűbb utakat is. A jég, amely télen kellemes szórakozást, sportolási lehetőséget teremt a korcsolyázók részére, a tavaszi olvadások idején gyakran pusztulással fenyeget. A folyók felszakadó jégpáncéljainak maradványai ugyanis összetorlódnak, s ha a jég levonulását zátonyok, vagy éles kanyarulatok akadályozzák, a jeges ár kilép a mederből. Ez történt Pestnél is 1838 márciusában. A Csepel-szigetnél torlasz keletkezett, amely elzárta a víz útját és a zajló Duna elöntötte a város jelentős részét. A borotvaéles jégtáblák fákat, épúi28
