Nagy László (szerk.): A vízgazdálkodás fejlődése (TIT, Budapest, 1970)

IV. A vízgazdálkodás szakágazati története - 4. Dr. Kertai Ede: Víziutak és kikötők

1. Víziúthálózatunk nem egységes. A dunai és a tiszai víziútrendszer között az ország határain belül nincs összeköttetés.

2. A két rendszeren belül sem egységesek a víziutak. Hajózási szempontból kedvező és kedvezőtlen szakaszok váltják egymást.

3. Az ipartelepítés nem volt összhangban a vízi szállítás lehetőségeivel, így a víziutak mentén lévő ipartelepeknek nincs megfelelő kikötőjük.

4. A meglévő kikötők sem korszerűek, főleg nincsenek megfelelően gépesítve, hiányoznak a nagy teljesítményű rakodóberendezések, a raktárak.

5. Hajóparkunk részben elavult egységekből áll, amelyekkel a vízi szállítás nem gazdaságos.

3.2. Víziútjaink fejlesztése

3.21 A fejlesztés feladatai

A fejlesztés feladatait két alapvető szempont határozza meg:

a) fel kell számolni a meglévő víziútjaink hiányosságait;

b) víziúthálózatunkat tovább kell fejleszteni a kialakulóban lévő egységes európai víziútrendszer forgalmi és műszaki követelményeinek figyelembevételével.

A fejlesztést a gazdasági lehetőségek függvényében fokozatosan lehet végrehajtani. A feladatokat az Országos Vízgazdálkodási Keretterv az alábbiakban foglalja össze:

1. A meglevő víziutak fokozott hasznosítása.

2. A műszaki színvonal emelése. Mindenekelőtt a hajópark korszerűsítése, a kikötők gépesítése.

3. A meglevő víziútjaink hajózási viszonyainak javítása. Folyószabályozások végrehajtása.

4. Új kikötők létesítése, ill. a megkezdettek befejezése.

5. A megkezdett víziutak befejezése és új víziutak építése; Ezek között:

a) a Tisza csatornázásának folytatása; előbb a kiskörei, majd a csongrádi vízlépcső megépítése;

b) a Keleti-főcsatorna teljes kiépítése;

c) a Duna—Tisza-csatorna megépítése;

d) a Sió csatornázása, mindenekelőtt az alsó torkolati mű megépítése;

e) a Sajó-víziút megépítése.

17 A vízgazdálkodás fejlődése

257