Nagy László (szerk.): A vízgazdálkodás fejlődése (TIT, Budapest, 1970)

IV. A vízgazdálkodás szakágazati története - 3. Szappanos Zoltán: Folyók és tavak szabályozása

be, hogy helyi jelentőségű munkákon kívül nagyobb mértékű szabályozást ez ideig nem végeztek. A nagymarosi vízlépcső megépítése kapcsán sor kerül a Dunaág kotrására és általános szabályozására. A Duna Visegrád— Budapest közötti szakaszán a hajózási viszonyok további javítása céljából, a két dunaág közötti vízhozamok tervszerű megosztására torkolati mű építését irányozták elő.

2.23 A Soroksári Dunaág szabályozása

A Dunaág teljes hossza 58 km. Az 1838. évi budapesti árvízkatasztrófa után a Dunaágat 1871 —1873 között földgáttal elzárták. Az elzárásba vízle- bocsátó zsilipet is építettek. Az árvíz alulról behatolt a Dunaágba és a környező területeket eldöntötte. Az árvízvédelem végleges megoldása, valamint a jelentkező hajózási igények miatt és vizerő kihasználása céljából az 1904. évi XIV. te. kimondta, hogy a Soroksári Dunaágat folyócsatornázással hajózhatóvá kell tenni. Ezért a felső és alsó torkolathoz hajózsilipet, vízleeresztő zsilipet és vízerőtelepet terveztek.

A munkálatokhoz 1912-ben fogtak hozzá, a végleges befejezésére — a közbejött világháború miatt — csak 1924-ben került sor. A felső torkolati mű, a Kvassay-zsilip, hajózsilipből, vízbeeresztő zsilipből állt. A felső vízerőtele15*

227