Nagy László (szerk.): A vízgazdálkodás fejlődése (TIT, Budapest, 1970)

IV. A vízgazdálkodás szakágazati története - 2. Törőcsik Gyula: Árvízvédelem

szükséges földanyag nagy részét a folyó partélének lenyesésével, illetőleg — és nagyobb részben — hidromechanizációs úton célszerű végrehajtani. A hullámtéri és a mentett oldalon a múltban nyitott anyaggödröket ugyancsak fel kell tölteni.

A védelmi létesítmények műszaki méreteit a talajmechanikai, szivárgás- tani és a gépi fenntartási igények együttes kielégítése alapján tervezzük megállapítani.

Ahol a védekezési tapasztalatok szerint erős átszivárgás, a töltésláb felpuhulása jelentkezett, ott szükséges a mentett oldali rézsű laposítása, a vízoldali rézsű vízzáró burkolattal történő ellátása. Ahol pedig a talpszivárgások elősegítik a töltés átázását, rontják a mentett oldali rézsű álékonyságát, ott a fejlesztés során a talpszivárgósok megszüntetésére a töltés vízoldali lábánál vízzáró ékkel célszerű lezárni a szivárgás útját.

A megépített töltésrendszer egyes szakaszai az árvíz és jég szabad levonulása szempontjából nem kedvezők, egyes szakaszokon az éles törések miatt a közlekedés sem biztosított. A legszükségesebb töltésáthelyezéseket végre keli hajtani. Természeti adottságaink következtében csak a folyók szabályozásával és töltésezésével védekezhetünk az árvizek ellen, de az árhullámok ellen árvízi tárolók építése is célszerű.

Árvízvédelmi és mezőgazdasági szempontból is fontos a folyók töltései között levő hullámtéri területek rendezése.

6. A fejlesztés célkitűzései

A védelmi létesítmények fejlesztésének általános célkitűzéseit a következőkben foglaljuk össze:

— A töltések magasítása a mértékadó árvízszintek és a védett terület értékének figyelembevételével.

189