Nagy László (szerk.): A vízgazdálkodás fejlődése (TIT, Budapest, 1970)
IV. A vízgazdálkodás szakágazati története - 2. Törőcsik Gyula: Árvízvédelem
3.5 Az 1969. évi állapot ismertetése 3.51 Fővédelmi vonalak A dunai és tiszai árvédelmi fővonalrendszerek jelenlegi kiépítettségére jellemző műszaki adatokat összevontan, alsó-felső határokat megjelölve, tájékoztató jelleggel a 28. táblázat tartalmazza. 28. táblázat A korona magasR é z s ű k Koronaszélesség m Védvonal sága a mértékadó árvízszint felett cm mentett f vízfelőli oldalhajtás Dunamenti védvonalak 20—130 1:3—1:5 1 :2—1 :3 3—6 Duna mellékfolyói menti védvonalak 20—100 1:2—1:3 1:1,5—1:2 2—4 Tiszamenti védvonalak 90—150 1:2—1:4 1:3 3—6 Tisza mellékfolyói menti védvonalak 20—100 1:1,5—1:3 1:2—1:3 3—4 A felsorolt adatokkal a művek védőképessége, teljes mértékben nem jellemezhető, mert a töltés keresztmetszeti és magassági méretein kívül a védőképességet a töltés és az alatta levő talaj szerkezete, az anyaggödrök, kopolyák közelsége, a töltés gyepszőnyegének és a véderdőnek állapota is befolyásolja. A védművekre általánosan jellemzők a következők: A védvonalak mentén a töltés lábához közel anyaggödrök vannak, melyek a töltéshez közeli beszivárgási hely miatt egyrészt veszélyeztetik a gát állékonyságát, másrészt jelentősen elősegítik a fakadóvizek keletkezését. A töltések sok helyen holtágakat kereszteznek, e helyek a védvonalak leggyengébb pontjai. Ezenkívül a védvonalakban több olyan műtárgy van, melyek a mai műszaki követelményeket már nem elégítik ki. 3.52 A Duna- és Tisza-völgyi nyárigátak, körgátak Az eddig megépített nyárigátak adatait a 29. táblázat tartalmazza 29. táblázat Meg nevezés Mentesített terület ha Töltések hossza km 1 km töltéshosszra eső mentesített terület ha Dunavölgyi nyárigátak 20 000 170 118 Tiszavölgyi nyórigátak 48 000 310 155 összesen: 68 000 480 142 179
