Nagy László (szerk.): A vízgazdálkodás fejlődése (TIT, Budapest, 1970)
III. Dr. Lászlóffy Woldemár: Magyarország vízviszonyai
hézségi erő hatására mélyebbre húzódik, amíg csak — legfeljebb néhány méter mélységben — valamely vízrekesztő talajréteg meg nem akasztja útjában. Ott aztán, teljesen kitöltve a talajszemcsék közötti hézagokat, felgyülemlik, sőt a vízrekesztő réteg lejtése irányában kis — napjában néhány centiméternyi — sebességgel ugyan, de áramlik is. Az Alföld üledékes talajai nem egyneműek. A lazább üledékek közé helyenként vízzáró lencsék települtek, másutt — főként a síkság peremén — az ősfolyók durva hordalékot raktak le. A talajvíz ezért nagyon különböző mélységben található. Tükre nem vízszintes, hanem nagyjából követi a felszín domborzatát (mert a beszivárgó csapadék függőleges irányban nagyjából mindenütt azonos sebességgel mozog), mégis a dombosabb helyeken viszonylag mélyebben van, a völgyek alján pedig megközelíti a terep szintjét — hiszen a magasabb helyekről a mélyebbek felé igyekszik a víz. A talajvíz szintje azonban nem állandó, mert a tenyészidő alatt a talajvízből pótlódik a növények által elpárologtatott víz. A talajvízszint tehát a nyári félévben süllyed, a téli félévben viszont, mikor a párolgási veszteség csekély, halmozódik a vízkészlet és emelkedik a talajvízszint. Ott, ahol a talajvíz tükre nincs mélyen — a terepszint alatt 2—3 m vagy annál is kisebb mélységben — az éven belüli vízszintirigadozás nagy, mert a készlet élénken reagál a külső tényezők (csapadék, hőmérséklet, párolgás) változásaira. A legmagasabb vízállás a tavaszi hóolvadás végén, közvetlenül a növényi élet megindulása előtt, márciusban következik be, és legmélyebbre a tenyészidő végére, októberre süllyed le a vízszint. Minél nagyobb átlagos mélységben helyezkedik el a talajvíz tükre, annál szőkébb határok közt ingadozik (a 8—10 m mélyen fekvő talajvíztüköré alig 10 cm) és annál nagyobb késéssel következnek be a szélsőségek (32. ábra). A vízjáték nagysága függ a talaj mineműségétől is. Durva szemű anyagban: kavicsban, durva homokban — amelynek a hézagtérfogata nagy — kicsi az ingadozás, finom szeműben nagy. Ha pl. 20% a hézagtérfogat, 100 mm beszivárgó csapadéknak 5X^00 mm — 0.5 méter vízszintemelkedés felel meg. Legnagyobb a vízjáték a folyók parti sávjaiban, ahol a nagyvíz idején a vízfolyás táplálja a víztartó réteget, kisvízkor viszont a folyó leszívó hatása érvényesül. A vízjáték a Tisza mentén meghaladja a 6 m-t, a Duna mellett 4—6 m. A folyók vízjárása azonban csak a parttól néhány száz méter távolságig érezteti befolyását. A talajvíz mozgásának rendkívüli lassúságával függ össze, hogy a talajvíz járásában az évi ritmuson kívül több éves ingadozás is megfigyelhető 148
