Nagy László (szerk.): A vízgazdálkodás fejlődése (TIT, Budapest, 1970)

III. Dr. Lászlóffy Woldemár: Magyarország vízviszonyai

22. kép. Télen folyóinkat vastag jégpáncél borítja

elegendő, a jégmegjelenés időpontjában és gyakoriságában elég jelentékenyek a különbségek a hidegebb telű északkeleti országrész és az enyhébb éghajlatú déli—délnyugati vidék folyóvizei, továbbá a bővizű Duna és a csekély hozamú kisvízfolyások, a sebesvizű folyók és a lomhaságában már az állóvizeket megközelítő Tisza jégviszonyai között.

A folyók beállásában az időjárás mellett már fontosabb szerep jut a meder alakjának és állapotának, továbbá a folyó esésének is. A zajló jégtáblák az éles kanyarulatokban és szigetcsúcsoknál akadnak el legkönnyebben, és ha összetorlódtak, feltartják útjukban a továbbiakat is: alulról felfelé haladva kiépül az összefüggő jégtakaró. Minél lassúbb vizű a folyó, annál könnyebben következik ez be. Ahol könnyebben, korábban áll meg a jég, természetesen jobban is megerősödik, a mederviszonyok tehát nagymértékben befolyásolják a jégborítás tartamát és a jég felszakadásának, valamint eltűnésének időpontját is.

Igazoljuk a mondottakat néhány statisztikai adattal:

9*

131