Nagy László (szerk.): A vízgazdálkodás fejlődése (TIT, Budapest, 1970)
III. Dr. Lászlóffy Woldemár: Magyarország vízviszonyai
A különbséget a Tisza vízgyűjtőterületének alacsonyabb fekvése (ennek folytán kevesebb csapadéka és viszonylagosan nagyobb erdőborítása), továbbá és főként az Alföldön, csak nagyon lassan levonuló vizek hatalmas párolgási vesztesége magyarázza. A Dráva vízgyűjtője az Atlanti-óceán felől érkező légáramlatoktól védve van: páratartalmuknak nagyobb részét az Alpok északi oldalán, a felsődunai vízgyűjtőnek adják le. Ez a tény, az alacsonyabb fekvés, a hosszan elnyúló pálya és a kissé enyhébb éghajlat az oka annak, hogy a folyó viszonylag szegényebb vízben, mint az Inn. Talán még érdekesebben világítja meg a természeti tényezők hatását a lefolyásra az Inn és a Morva összehasonlítása. A két folyó közepes vízhozama vízgyűjtőterületük csaknem egyező nagysága ellenére erősen eltérő. A Morva vízgyűjtőterülete ugyanis 26 658 km2 (2%-kal nagyobb, mint az Inné), évi középvízhozama viszont 105 m3/s (3,9 l/s. km2) mindössze 14%-a az Inn folyóénak! Végül még egy példa: A Sióé, amely 14 728 km2-nyi vízgyűjtője ellenére csak 31 m3/s-mal gyarapítja a Duna középvízhozamát. A fajlagos vízszállítás 2,1 l/s. km2 még a Tiszáénál is jóval kevesebb, mert a Balaton párolgása, ^ többpárti mellékfolyók 25. ábra. A Tisza középvízhozamának alakulása 720
