Muszkalay László: Vízépítési műtárgyak vizsgálata (VITUKI, Budapest, 1968)
II. Műszerek és berendezések a vízépítési műtárgyak vizsgálatához
A műszer összeszerelése és üzembe állítása a II—1/27—28. ábra alapján az alábbiak szerint végezhető. 1. A mérőhelyen egy 10—18 cm átmérőjű cölöpöt verünk le úgy, hogy a cölöp teteje a nyugalmi vízszint íölé 1,20 m-re álljon ki. A cölöpre facsavarral felerősítjük a tartó szögvasat. 2. A háromeres vezetéket a cölöphöz rögzítjük és a mederfenéken a partra vezetjük. 3. A regisztráló műszer megfelelő kivezetéseire rákapcsoljuk a telepeket. 4. Regisztráló papírt és tintát teszünk a készülékbe. 5. A P3 potencióméter kivezetéseit a regisztráló műszer megfelelő hüvelyeihez kapcsoljuk. 6. Pi potencióméterrel az ellenőrző V mérőn beállítjuk a mérőfeszültséget. Ezután a P3 vízszintes tengelyével a regisztráló műszer mutatóját középállásba hozzuk. 7. A P3 potenciómétert az előbb beállított állapotban a cölöpre felszeljük és a vezetéket a megfelelő sorrendben a ház kapcsaira és a műszer kapcsaira rákötjük. 8. Az úszó rúdját a P3 potencióméter tengelyére úgy rögzítjük, hogy a víz emelkedésével a regisztráló műszer mutatója a nagyobb értékek felé térjen ki. 9. Megnézzük az ellenőrző V mérő mutatóját és ha elmozdult, ismét beállítjuk. Helyes szerelés esetén ekkor a regisztráló műszer mutatója a középállástól egyáltalán nem, vagy csak kissé mozdul el. 10. A mérést a szalagtovábbító motor kapcsolójának bekapcsolásával kezdjük el. A váltakozó áramú hálózati hullámzásregisztráló műszer alapkapcsolását tekintve teljesen megegyezik az előző telepes kivitelű készülékkel. Különbség csak a hálózati táplálásban van. A híd táplálásához szükséges egyenfeszült- séget ennél a készüléknél kis anódpótlóval állítjuk elő, a II—1/29. ábrán látható transzformátor és germániumdiódák segítségével. A transzformátor adatai a következők: vasmagkeresztmetszet 7 cm2 primér feszültség 110—220 V szekundér feszültség 2X30 V Az egyenirányítást 2 db GDK2 germániumdióda végzi kétoldalas kapcsolásban. A szűrőlánc 2 db 100 ,«F-os elektrolitikus kondenzátorból és 1 db 200 Q 6 W-os ellenállásból áll. Az anódpótlóból kapott egyenfeszültség 27 V 0,5 A. Ez a híd táplálására elegendő. (Balesetvédelmi szempontból a transzformátor szekundér tekercsét mindig védőföldeléshez kell csatlakoztatni.) Ezt kiegészíti még a primér körben 2 db 0,25 A-es hálózati biztosíték alkalmazása. A hullámzó víz felszínének észlelése végeredményben a hullámzás amplitúdóját (magaságát) és periódusát adja meg. A hullámhosszat egyetlen hullámmérő adataiból csupán közelítő képletek segítségével lehet számolni. Ezért, ha a hullámhosszat is mérni akarjuk, a hullám terjedési (haladási) irányában eső egyenesben legalább két ponton, vagy 3 tetszés szerinti síkbeli ponton mérni kell a hullámmagaságot. Az összetartozó hullámértékek megválasztása csak úgy lehetséges, ha az észlelési helyek a hullámhossznál kisebb távolságra vannak egymástól, és a hullámzást minden ponton közös műszeren regiszráljuk. A két észelőfejjel való mérés úgy oldható meg, ha azok automatikusan beállnak a hullámzás irányába, ez középen alátámasztott, a középpont körül forgó karra erősített mérőfejekkel lehetséges, amelynek két végére szerelték az észlelőfejeket (illetve az úszókat). A regisztrálásra vagy többsávos vonalíró (pl. csehszlovák Metra Rg—280, —380 típusú vonalíró), vagy többsávos gyorsíró, illetve többhurkos oszcillográf szükséges (1. II. rész 10. fejezetét). 52
