Muszkalay László: Vízépítési műtárgyak vizsgálata (VITUKI, Budapest, 1968)

II. Műszerek és berendezések a vízépítési műtárgyak vizsgálatához

II—1. VÍZSZINTÉSZLELÖ MŰSZEREK

A vízépítési műtárgyak helyszíni vizsgálatánál, bármely cél érdekében is végezzük őket, nélkülözhetetlen a mérések időpontjában jellemző vízállás (vagy vízszintkülönbség) ismerete.

Egyes vizsgálatoknál (pl. feszültségmérés) a vízállás csak kiegészítő érték, a határfeltételek, vagy terhelési értékek megállapítása miatt nélkülözhetetlen, más esetekben közvetlenül a vízszintváltozás megfigyelése a cél (pl. lökéshullám vagy hullámzásvizsgálatoknál). A mérések egy csoportjánál a mindenkori sztatikus középértékre van szükségünk (ún. vízállásészlelés), más esetben éppen a vízfelszín változásait akarjuk figyelemmel kísérni (hullámmérés).

Egyes esetekben megelégszünk egy helyen észlelt egyedi értékkel, más esetben mindenkor két vízállásérték különbségére vagyunk kíváncsiak, vagy éppen több vízállásérték egyidejű észlelésére van szükségünk (pl. hullám- terjedés vizsgálatok). A vízállást észlelhetjük magában a vízfolyásban (vagy állóvízben), a vízfolyásba helyezett csillapító csőben vagy vele közlekedő aknában, illetve kutakban vagy piezométer csövekben. Az észlelés legegyszerűbb eszköze az ún. vízmérce [126], amelyen a mindenkori vízállást a helyszínen le kell olvasni. Fejlettebb módszer midőn a vízállást egy erre készített számlapon lehet leolvasni. A korszerű mechanikus víz szinté szlelő műszerek úszó révén „veszik” a vízállást és óramű hajtotta mozgó papírszalagra írják, nevük rajzoló vízmérce. Ha a vízállás-észlelés helyéről távolabb kívánjuk a vízállást venni, az ún. „távjelző vízmércéket” kell alkalmazni, amelyek gyakorlatban vagy pneumatikusak (rövidebb távolságra) vagy többnyire elektromosak (hosszabb távolságra is). A heves vízállásváltozásokat mérő készülékek — a mechanikus rendszerek tehetetlenségéből eredően — majdnem kizárólag elektromos elvűek és így távjelzésre is alkalmasak.

A vízszinészlelő műszerek kiválasztásánál az alkalmazót főként három alaptulajdonságuk érdekli:

1. a vízállástartomány, amelyet regisztrálni képesek,

2. az áttétel nagysága, azaz a rajzolt és valóságos vízállásérték aránya,

3. a műszer idő méretaránya, azaz a papírelőretolási sebessége.

A fenti adatok a műszer „tehetetlenségével” együtt meghatározzák a vízállásváltozás sebességét, amelyet a berendezés még követni tud. Ezt szokás a műszer teljes skálakitérésére vonatkoztatott periódusszámmal is jellemezni és az elektromos műszereknél Hz-ben is megadni.

Az elektromos elvű vízszlntregisztráló berendezések „vevő" részével, amely célszerűen valamilyen univerzális elektromos mérőműszer, pont- szinlró, vonalíró, kompenzációs vonaliró, gyorsíró, vagy oszcillográf, a könyvünk II. részének 10. fejezete foglalkozik. Ezért ebben a fejezetben a berendezések „vevő” részét csak a feltétlenül szükséges mértékig tárgyaljuk.

A vízszintíró műszereket a céljukból következő szerkezeti megoldásuk szerint három csoportban tárgyaljuk:

A) rajzoló vízmércék és vízszintkülönbség írók;

B) távjelző vízmércék;

C) hullámzásírók.

Külön alfejezetben foglalkozunk a kifejezetten a talajvíz észlelésére készített speciális műszerekkel.

2*

19