Muszkalay László: Vízépítési műtárgyak vizsgálata (VITUKI, Budapest, 1968)

Bevezetés

3. a vizsgálat célja szerint lehet:

a) a tervezési módszerek és kísérleti állandók ellenőrzése vagy finomítása,

b) az építési folyamat ellenőrzése,

c) a műtárgy üzeméhez, a szerkezetek működtetéséhez adatszolgáltatás,

d) a műtárgy épségben és üzemképes állapotban tartásának ellenőrzése, és

e) a kismintakísérleti eredmények összehasonlítása a valósággal.

4. a vizsgált jelenségnek a méretezési folyamatban betöltött szerepe

szerint:

a) határfeltételek tisztázása,

b) igénybevételek meghatározása (dinamikus tényezők meghatározása),

c) kísérleti állandók meghatározása.

Az egyes célok érdekében végzett vizsgálatok során mérendő mennyiségek egy része természetesen azonos (pl. a vízállás észlelése szinte minden vízépítési vizsgálatnál szükséges).

A vizsgálatok korszerű módszere az egyes jelenségeket jellemző mennyiségek mérése. A mérés lehet közvetlen vagy közvetett. Közvetlen mérésnél magát a mérendő mennyiséget érzékeljük, míg közvetett mérésnél a vizsgálandó jelenség egy hatását mérjük és belőle, ismert összefüggés alapján határozzuk meg a mérendő mennyiséget. (A közvetett mérés néha burkoltan jelentkezik, mivel az észlelő műszert közvetlenül a mérendő mennyiségre kalibrálták: például az elektromos ellenállás hőmérők regisztráló részét)

A mérés adhat pillanatnyi vagy átlagértéket, lehet esetenkénti vagy folyamatos, adatához juthatunk leolvasás révén, vagy regisztrálószalagon, vagy számsor formájában.

A méréstechnikában, alkalmazott elnevezések szerint az analógiás mérési eljárásnál a mérési eredmények folyamatosan jelentkeznek, míg a digitális mérési eljárásnál a mérési eredmények bizonyos értékeknél ugrásszerűen változnak. A delta rendszerű mérő átalakítók (érzékelő, adó) a mérési adatban bekövetkező változást érzékelik, míg a mintavételes rendszerű mérőátalakítók időszakonként teljes mérést végeznek.

A mérőberendezések, műszerek nagy többsége a felhasználó szempontjából két főrészből áll: az adóból és a vevőből (pl. szintezésnél a szintezési gomb és a léc az „adó”, és a szintező műszer a „vevő”).

A közvetett mérések tekintélyes részét napjainkban az elektromosság segítségével végzik. Ezek a műszerek lehetnek olyanok, ahol a mérendő jelenség közvetlenül hozza létre az elektromos hatást (pl. ellenállás hőmérők), vagy olyanok, ahol a mechanikus jelenségből kell elektromos hatást előállítani (pl. úszós, potencióméteres vízállástávjelző). Az elektromosság adott lehetőséget számos olyan jelenség mérésére, ahol közvetlen mérés igen nagy nehézségekkel jár (pl. feszültségmérés a beton belsejében).

A vízépítési műtárgyak vizsgálatánál alkalmazott mérési módszerek a mérési hálózat szempontjából három csoportba sorolhatók:

a) esetenkénti mérés beépített mérőhálózat nélkül (pl. hordalékmérés),

b) esetenkénti mérés részben (pl. mozgásvizsgálat geodéziai módszerekkel)

vagy teljesen (pl. ferdülésmérés ingával) beépített mérőhálózattal,

c) folyamatos mérés beépített mérőhálózattal (pl. feszültségmérés).

Az esetenkénti mérések ismét kétfélék lehetnek:

ai, bi egyedi mérés (pl. hitelesítés vízhozammérésre),

as, b2 rendszeres mérés (pl. klinométer leolvasás).

9