Mike Károly: Magyarország ősvízrajza és felszíni vizeinek története (Aqua, Budapest, 1991)
2. A Duna kialakulása és mederváltozásai
tartamát, ez csak 0,1 mm-es évi süllyedést jelent, ami nem nagy érték (teljesen illik a fixpontok recens szintváltozásai alapján szerkesztett kinetikai térkép itteni értékei közé). A kisalföldi eopleisztocén ("levantei") Duna kavicsos, homokos képződményeinek megfelelőjét nem a Visegrádi szoros teraszain kell keresnünk tehát, hanem a Kemenesháton, a Zalai- és Somogyi- -dombvidék összetördelt felszinén (67,ábra) . A régi értelemben vett, tehát fiatalabb pleisztocénkor! Duna-hordalék folytatását viszont nem a Dráva felé kell nyomoznunk, hanem a Visegrádi-szoros irányában. Ha volt a Duna drávai átfolyásának kavicsanyaga, az csak kevés lehetett a süllyedő Kisalföld miatt, s azt elsősorban a mellékfolyók hordalékából (részben a Bakonyból, részben az Alpokból) nyerhette. :6 7■ ábra É-D-i irányú dunántúli szelvény a pliocén és pleisztocén rétegek dőléseinek és kapcsolatainak szemléltetésére Homokja viszont - bármilyen összetételű üledékben is található - elárulja a dunai eredetét. Erre utal az a néhány nehézásvány vizsgálat, melyet szúrópróbaszerűen végeztettünk el ( 68. ábra) . A=pleisztocén dunai kavicsos homok,Rákos; B=újple- isztocén dunai durva honok,Raks; C= eopleisztocén kavicsos homok,Lesence-völgy (1.minta); D= eopleisztocén kavicsos honok a Sümeg és Uzsa közötti út- bevágás falából (2* minta); E=eopleisztocén kavicsos homok, Uzsa É-i végén (3.minta); F=eopleisztocén kavicsos homok az Uzsa és Balatonederics közötti kavicsbányából (4.minta) .l=hematit; 2=gránát; 3=disz- tén; 4=epidot; 5=antofillit,tremolit; 6=zöld amfi- bol; 7=bama amfibol; 8=hipersztén, 9=augit; 10=bio- tit; 11 =klor it; 12 =rutil, cirkon, ti tani t; 13 =limonit, sziderit ' — ,'68. ábra Nehézásványdiagramok ősi- és mai Duna homokanyaganak összetételéről A kevés számú és kizárólag egyetlen völgy problematikájára" koncentrált anyag- vizsgálatunk is arról tanúskodik, hogy az ősfolyó homokanyagának ásványi összetétele annyira hasonlít a mai és az újpleisztocén kori Duna homokjáéra, hogy az kizárja az elfogultság, belemagyarázás és a föltehető véletlen egyezés lehetőségét. Az ősfolyót tehát egyelőre az ős-Dunával kell azonosítanunk, azzal az ős-Dunával, amely a visegrádi áttörés előtt - a Középhegységet megkerülve - dél felé talált lefolyást a Dunántúlon ( 6 0. ábra) . A Dunának a Balaton medencéje kialakításában játszott szerepét 1964-ben már Kádár L. is feltételezte. ő azonban még holocén kori Dunára gondolt, amit az adatok nem igazolnak. Az ős- medernyomok alapján azonban feltételeznünk kell, hogy az ős-Duna utolsó dunántúli medre a mai Balaton vonalában haladt, innen távozott a visegrádi vonalára. Későbbi kéregmozgások az Ős-Duna elhagyott völgytorzó j-át apró medencékre tagolták. Ilyen medence többek között a Sárrét, a'Balaton, a Kis-Balaton, a Tapolcai- és a Marcal-medence is, de maga a mai Balaton teknője is több kisebb részegységre tagolódott. Az Alföldre érkező Duna eopleisztocén hordaléka szerint a folyó kezdetben az ado- nyi teraszon át, később pedig Dunaföldvár- -Solt-Csengőd vonalán lépett a mai Duna- -Tisza közére. Közepes és durva-szémü ho- moksávok jelzik az eopleisztocén Ős-Duna útját a Szegedi-süllyedék felé. A Sió és a Sárviz mentén is volt átfolyása az ősfo- lyónak, mely Pakstól Kalocsa felé haladt a mai Duna-Tisza-közén és ugyancsak a Szegedi-süllyedék felé tartott. E hordalékot már Erdélyi Mihály (1967) leirta. Eredetét a Bakonyból származtatta,minthogy valószínű is, hogy a hordalék nagy részét a folyó a Bakony területéről, a miocén kavicsokból nyerte és szállította tovább, de nem valószinü, hogy maga a folyó a Bakonyból jött volna. Az eopleisztocén végi Duna üledékei a földtani szelvény-sorozat délebbi szelvényein láthatók.
