Mike Károly: Magyarország ősvízrajza és felszíni vizeinek története (Aqua, Budapest, 1991)

17. A Sajó–Hernád vízrendszer kialakulása és változása

vízrendszer területének erőteljes kiemel­kedése a pleisztocénben zajlott le. Ekkor alakult ki a maihoz hasonló vízhálózat is. Láng S. (1944-47) emlit ugyan a Hernád völgyében Kassa környékén megtalálható 60- -150 m körüli relativ magasságú idősebb kavicsszinteket is, melyeket erőltetve V. sz. teraszoknak lehetne tekinteni. Szerin­te ez a kavicsos szint Margittafalu, Her- nádtihany, Jékelfalu környékén és Kassa a- latt követhető. Leirása szerint a Sajó völgyében is megvan. A sajókazai Csűre és a hasonló (200-120 m) magasságú környezete, valamint Serényfalvától északra levő pár- kánysik szerinte az V.sz. terasznak felel meg. Kevés pliocénkori kavicsfoszlány is előfordul rajta. A kurittyáni határban ki­alakult kavics nélküli hasonló magasságú szinteket is az V.sz. teraszhoz sorolja. Először Sóbányi Gy. (1896) közölte, hogy ezek a kavicsok szárazföldi felhalmozódá­sok, de ő sem tekintette azokat folyótera­szoknak. A kavics nélküli párkányszerü szintek terasz volta bizonyitékok hijján komolyan megkérdőjelezhetők, de a Sajó-Hernád víz­rendszerét körülvevő magas kavicsszinteket (rétegtani és topográfiai helyzetük alap­ján) csakugyan levantei, illetve eopleisz- tocén vízrendszer hordalékának kell tarta­nunk (239/b.ábra. Más kérdés az, hogy ezt a merőben más vázrendszer által hátraha­gyott hordalékot tekinthetjük-e a mai fo­lyó teraszának, mikor formailag sincs te­rasz jellege. Ugyancsak más kérdés, hogyha az a Sajó közelében levő kavicsszint for­mailag párkánynak tűnik, tekinthetjük-e azt V.sz. Sajó terasznak, annak ellenére, hogy a hordalékot más folyó rakta oda, de a felhalmozott hordalék már a Sajó-meder fejlődése során alakult párkánnyá. Az első esetben negativ, a másodikban pozitiv vá­laszt kell adnunk. A kiterjedt felső-pan- nóniai és levantei kavicselőfordulások kö­zül azonban - a jelenlegi ismereteink alap­ján - nagyon kevés olyan szakasz van, me­lyet megnyugtatóan V.sz. Sajó terasznak ne­vezhetünk. A Sajó fiatalabb pleisztocén teraszait már sokkal határozottabban mutatták ki a morfológusaink. A teraszok elsősorban a Sa­jó balpartján fordulnak elő. Jobbpartján csak Sajószentpéter fölötti szakaszán ta­lálhatók meg. A jobbparti terasz hiányát elsősorban a partok suvadásával magyarázzák. Láng S, megemliti ugyan a tektonikát is, mely köz­rejátszhatott a jelenség kialakulásához. A nagy interglaciális elején, a min- del-rissz I-ben a Sajó-Hernád üledékét fel­fogó tiszacsegei süllyedék törések menti süllyedése megállt. A süllyedés ugyan foly­tatódott, de nem törések mentén, más jel­leggel és intenzitással. Egyébként a bővi­zű Tisza kavicsa ekkor csaknem Balmazújvá­rosig eljutott. Ekkor a Sajó-Hernád kavi­csa keveredett a Tisza által ide szállí­tott kavicsanyaggal (206. ábrasor). Az in­terglaciális végén az érmeiléki peremtöré- sek felújulása miatt a Tisza a peremtörés felé vándorolt. Szentes táján ömlött belé a Sajó-Hernád egyesült vize, amely Mező­túron át jutott ide. A Sajó hordalékkúpján a günz és min- del-kori réteg-összlet dőlései még dél fe­lé ollósán szétnyílnak, jelezvén, hogy az említett tiszacsegei törés mentén folyama­tos süllyedés volt. A rissz és a Würm ré­tegek viszont már egymással párhuzamos ré­tegeket alkotnak és kissé észak felé dől­nek annak bizonyítékául, hogy az ó-holo- cénben a hegység lábánál kialakult egy má­sik törés, melynek mentén az egész törme- lékkup északra billent. Ekkor került a Ti­sza is a Hejőpapi-Mezőcsát vonalára. A szelvényekből az is kiderült, hogy a min­déi végén az interglaciális legelején le­zajlott kéregmozgás, feltehetően a günzbeli (és dél felé tartó) billenőst egy északi irányú visszabillenéssel ellensúlyozta.Dé­len a viszonylag megemelkedett hordalékkú­pon élénk letarolódás nyomai is láthatók. Az Érmellék erőteljes süllyedése a Sa­jó vázrendszerét is vándorlásra kényszeri- tette. A mai Ároktő-Tiszacsege táján nem dél, hanem Kelet felé; Nyáregyháza irányá­ba fordította, majd ott kanyarodott dél­nek és Hajdusámsonnál érte el a Tiszát. A gyors feltöltődés azonban rohamosan érez­tette a hatását és a rissz végére már a hortobágyon át folyt É-ról D felé a Sajó és Orosházánál ömlött a Tiszába. A Rissz-würm interglaciálisban - ta­lán a bővebb csapadék és hordalék miatt a Sajó és a Hernád elvált egymástól (206. ábrasor) . A Hernád Hajdunánás-Balmazujvá- ros felé kanyarodott és a mai Keleti Fő­csatorna mentén tartott a Tisza felé,a Sa­jó pedig a mai Tisza vonalát követte egy darabig (kb. 40 km hosszban) és a Hernád- dal talán nem is találkozott. A würmben a megújult érmelléki süly- lyedés, valamint a Hajduhát Ny-i peremé­nek leszakadása miatt a Sajó-Hernád vize Debrecentől DNy-ra torkolt a Tiszába. A Sajó-Hernád hordalék-kup ekkor volt a legszélesebb. A holocén elején viszont élénlcen vál­toztatva medrét majdnem Szegedig is leju­tott és miután Szolnok táján felvette a Zagyvát, Algyő környékén ömlött a Tiszába (214. ábra). Miközben a Tisza a holocén folyamán végigtarolta a Nyírség felszínét és egyre jobban megközelítette a mai vonalát, a Sa­jó-Hernád vázrendszer is váltogatta med­rét a saját hordalék-kúpján. Hol hosszabb, hol rövidebb utat tett meg a Hortobágyi süllyedék irányába (213-217, 240. ábra), 17.5. A Sajó szabályozása és kanyarulat! viszonyai A Sajó szabályozását előkészítő térké­pezések a 18. században elkezdődtek. A fo­lyó szabályozására vonatkozó minden lénye­ges információt Laczay I. (1972) már ösz- szeállitott. E fejezetben tehát az ő kuta­tási eredményeit ismertetjük.

Next

/
Thumbnails
Contents