Mike Károly: Magyarország ősvízrajza és felszíni vizeinek története (Aqua, Budapest, 1991)
17. A Sajó–Hernád vízrendszer kialakulása és változása
kén újra kavicsos teraszban (kb. 45-50 m viszonylagos magasságban) követhető a szint Sajóvámos és Felsőzsolca felé. A Sajó balpartján Sajószentpéter fölött van egy kis szakasz, ahol a IV-es terasz is előfordul, különben a teraszok hiányzanak. Láng ezt is elsősorban a suva- dások rovására irta, de minden bizonnyal nem volt ebben ártatlan a Bükk hegység többszáz méteres pleisztocénkori kiemelkedése sem, mely közvetve a suvadásokat is elősegítette. A III.sz. kavicsos terasz Serényfal- vától kezdve ugyancsak a balparton nyomozható. 17-20 m-ről Szuhakálló és Edelény környékéig a 20-23 m körüli magasságig emelkedik, majd Sajósemjén felé 13-16 m relativ magasságra csökken, Sajópálfalván 10 m, Arnótnál 6 m-re csökkenve fokozatosan eléri az alluviumot. A II.sz. Sajó terasz is csak a folyó balpartján követhető. Megvan a Putnok-bán- révei müut mentén 10 m körüli magasságban, Szuhakálló nyugati szélén 10-12 m magas szinten (feküje miocénkori homokos agyag, fedője glaciális vályog). Edelény alatt 4 m körül Ziliz és Bód- vaszirák táján 5 m körül van a kavicsszint (3-4 m vastag lösz fedi). A Bódva torkolat alatt pedig az alluvium szintje alá süly- lyed. A teraszok arról tanúskodnak, hogy a terület ezen a szakaszon a pleisztocén folyamán emelkedett, s az emelkedő hegységi szakaszon, mind a Sajó, mind a Hernád a klímaváltozások hatására teraszokat alakított ki. A kéregmozgások azonban nem szűntek meg a jelenkorban sem. Erre utalnak azok a szintváltozások, melyeket Bendefy L. (1972) értékelt. A mozgás-diagram, mely a 237.ábrán látható, arról tanúskodik, hogy a nagy szerkezeti övék labilitása ma is fennáll. A szintváltozások a mai vízfolyásokon is éreztetik a hatásukat (238. ábra) . Csorna J. (197 3) a korszerű folyószabályozásnál figyelembe veendő kéregmozgások például éppen a Sajó-Hernád vízrendszer területéről merítette (p.14,15). A szintváltozások mértéke, nagyságrendje vonatkozásában ez a terület az ország legintenzivebben emelkedő része (2 8. ábra) . 236. ábra Sajó-menti földtani szelvény Az egész ország szintváltozásait bemutató térkép természetesen csak a mozgások regionális elterjedéséről, tendenciá- jairól számolnak be. A részletes mozgások elemzéséhez részletesebb feldolgozásra van szükség. (Bendefy L. diagramja ilyen részletes mozgástérképről készült.) Az áttekintő mozgástérképről kitűnik, hogy a vizgyüjtő területen nagyvonalakban NyÉNy- -KDK-i csapások mentén emelkedik különböző intenzitással a terület. A folyamatot felületesen nézve redőződésnek mondhatnánk, A rideg kőzetek azonban törésekkel követik ezt az összenyomódási folyamatot. A töré- ses elmozdulásokra utalnak azok az egyenes "izokin" vonalak is, melyek mentén hirtelen nagy elmozdulások jelentkeznek. Mindezek a részletes térképeken és a mozgásdiagramon is jobban láthatók (Bendefy 1972, 1973). 17.3. A pliocén vízrajzi kép A Sajó mai vízrajzi viszonyainak megértéséhez hozzátartozik a régi vizrajzi állapotok megismerése is. Vessünk tehát egy futó pillantást a folyó múltjára. A mai Sajó-Hernád vizgyüjtő medencéjét felső pannon elején még csaknem teljesen tengervíz borította. Félszigetek gyanánt nyúltak be a mai középhegység egyes rögei a hatalmas tóba. Kisebb területei pedig alacsony szigetek formájában éppen csak kiemelkedtek annak vizéből (239/a. ábra)■ A felsőpannon felső részében megindult epirogén jellegű kiemelkedés miatt a terület szárazulattá vált és kialakult az egymásba átfolyó tavakkal jellemezhető un. "fluviolakusztrikus" vízhálózat.A levantei folyóhálózatot - a később bekövetkezett nagyarányú lepusztulás miatt - rekonstruálni nehezen lehet, de nagyon eltérhetett a mai állapotoktól. Az átfolyó pliocénvégi tavakra (Somogyi S. 1960) már Posewitz (1878) utal. Később Sobányl Gy. (1896) már határozottan állítja, hogy a Kanyapta medencében még a pleisztocénben is tó volt. Erre Láng S, (1944-47) is hivatkozik (124. ábra). 614 2 37. ábra Jelenkori szintváltozások hossz-szelvénya a Sajó-Hernád völgyben (Bendefi László nyomán)