Mike Károly: Magyarország ősvízrajza és felszíni vizeinek története (Aqua, Budapest, 1991)

16. A Bodrog és a Takta kialakulása

Karádi-főcsatornával, a Tisza belvízrend­szerével. 1898-ig megépült a Karcsa-Felsőberec- ki főcsatorna, torkolatánál 2 m nyilású zsilip és 2,5 m3/s teljesitményü gőzüzemű szivattyútelep. Ugyancsak ekkor épült a Törökéri-főcsatorna torkolatánál új szi­vattyútelep 2 m3/s, később 4 m3/s telje­sítménnyel. 1954 után új lendületet kapott a Bod- rogzug vízrendezése is. A területen lecsa­poló csatornák épültek, a vizek bevezeté­sét csőzsilipek, valamint a longi és toka­ji 16x2 m-es betétgerendás beeresztő zsi­lipek szolgálják. Mivel a terepszint igen sok helyen a tiszalöki duzzasztás! szint alatt van, a vízrendezés és a terület rét- és legelőgazdálkodáson túlmenő hasznosítá­sa máig is megoldatlan. A Bodrog magyarországi szakaszának a szabályozások hatására kialakult és a ti­szalöki duzzasztással befolyásolt mai ál­lapotát, morfológiai képét a vizrajzi fel­vételhez készült légifényképek igen jól tükrözik. A légifényképek interpretálása ugyancsak jó alapot ad az átvágások és a levágott régi nagy kanyarok fejlődésének elbírálására is. A Ronyva 51,2 fkm-nél lévő, egyben a jobbparti országhatárt képező torkolata a- latt a VI. átvágással kizárt régi balparti ág ki- és betorkolása csaknem teljesen be­olvadt a partvonalba. A holtág elkeskenye­dett és erőteljesen feitöltődött. A VII. átvágás holtágának alsó vége az Alsóberec- ki hidnál jól, felső vége már csak nehezen azonosítható. A VIII. átvágás holtágának ki- és visszatorkolása többszáz méteren alig látszik, tetőponti részén azonban szé­lességét megtartotta és csak kevésbé töl­tődött fel. A Holt-Ronyva torkolata fölött a IX. átvágás alsó végénél a holtág keskeny ér­rel csatlakozik a mederhez. A kitorkolás- nál a holtágnak többszáz méteren alig van nyoma. A X. átvágás holtágának medre erő­sen elkeskenyedett és feltöltődött. A XI. átvágás holtágát a balparton új töltés ha- rántolja. A sárospataki hidnál a XII. rövid bal­oldali átvágás helye a jobbparti beépített terület hátrahúzódásából azonosítható. A régi kis jobbkanyar helyén, bokros, lapos terület ékelődik, mintegy 300 m hosszban és 50 m szélességben a folyóig lenyúló be­építési vonalba. A hid alatt 1 km hosszban a 160 m szé­les meder balparti zátonyszigetekkel ÍOO- -120 m-re szükül. Ez alatt XIII. átvágás holtága erősen feltöltődött és elkeskenye­dett. Bodrogolaszi felett a rövid 400 ni­es XIV. átvágás mintegy 5 km hosszú holt­ágat hozott létre. A holtág felső vége 1 km hosszban majdnem teljesen eltűnt, a visszatorkolás 500 m hosszban bokros, er­dős. A középső rész csak kismértékben kes- kenyedett és töltődött. Bodrogolaszinál 1 km hosszban a túl­szélesedett mederben benőtt zátonysziget alakult ki. Érdekes megemlíteni,hogy a 26 fkm-nél a jobbparton a mai gyümölcsös csaknem pon­tosan kirajzolja a régi Sára település he­lyét, ami az 1884. évi térképen még önálló községként szerepel. A XV. átvágással levágott nagy balol­dali holtág felső és alsó végénél már csak a növényzet mutatja a régi medret. A holt­ágban van a Törökér-I. szivattyú telep. A levágott kanyar alsó része a túlfej lett, szürflexiós kanyar tökéletes szimmetriájú példája. Az 1884. évi helyszinrajzon Olaszlisz- ka előtt a nagy visszaforduló U-kanyar, mint XVI. számú tervezett átvágás szerepel. A tetőpontnál 400 m hosszú partbiztositás védi a községet, ide torkollik be a Tolcs- va-patak. Kétségtelen, hogy a múlt száza­di szabályozásnál ennél "szebb" kanyarokat is átvágtak. Az 5,5 fkm-nél a régi tervezett XVII. átvágás helyén a jobbkanyar erősen a hegy­lábhoz szorul és a partmenti út vonalveze­tését is befolyásolja. Valószinüleg már a múlt században is ez indokolta az átvágás tervbevételét. Az átvágások és a mederviszonyok át­tekintése arra mutat, hogy a levágott holt­ágak a be- és visszatorkoüás környezetében erőteljesen feltöltődtek, a tetőponti sza­kaszok azonban csak kisebb mértékben vál­toztak. Az átvágások helye igen jól azo­nosítható. A nyolc átvágás hossza a légi­fényképen lemérve összesen 8,6 km, a régi adatok szerint 8,5 km. A hasonló módon vizsgált más folyók- nál (Maros stb.) a régi medrek és átvágá­sok nehezebben azonosithatók, mivel fel- töltődésük sokkal kifejezettebb volt és tetőponti szakaszaik kivételével - a mai légifényképeken már sokkal kevésbé látha­tók. így a Bodrog légifényképeinek,inter­pretációja alapján is az a következtetés vonható le, hogy az átvágott holtágak fel- töltődése - feltehetően a kevesebb horda­lék és a hegyláb felőli átvágások miatt sokkal kevésbé intenzív, mint más folyókon. Az átvágások ugyanakkor jobban a helyükön maradtak; a meder vándorlása olyan csekély volt, hogy az átvágások 80-100 év eltelté­vel is igen jól azonosithatók. 16.3.2. A_Bodrog_kanyarulati_viszonyai A Bodrog magyarországi szakaszán a ka­nyarulatok paramétereinek részletes adata­it a 22. táblázat mutatja.A különböző fej­lettségű kanyarokra vonatkozó átlagértéke­ket (a fejlett kanyaroknál szakaszos bon­tásban is) a 23. táblázat foglalja össze. A táblázat szerint a magyar Bodrog ke­reken 1/4-e egyenes, vagy egyenesnek minő­síthető átmeneti szakasz, 800 m körüli

Next

/
Thumbnails
Contents