Mike Károly: Magyarország ősvízrajza és felszíni vizeinek története (Aqua, Budapest, 1991)
1. Bevezetés
38. ábra Vízföldtani szelvény Végardó és Rozsály között /Jelmagyarázat: a 36.ábra mellett/ kusan torlódásban lévő és kiemelkedő Sza- moshát határozta meg (35. ábra), részben az Olcsvaapáti környékén folyamatban lévő intenziv süllyedés. A Tisza Záhony felé való (éles fordu- latu) kitérése kapcsolatban van a Nyirség intenziv emelkedésével, melyhez viszonyítva a Szatmári-sikság alig emelkedett, sőt több sáv mentén abszolút értelemben is süly- lyedt. A Szatmári sikságon hasonló csapásu elmozdulásokat sikerült kimutatnunk (Mike K. 1968), sőt ó-holocén torlódást is megállapítottunk két szelvényben is. A Torlódás csapása csak kissé tér el a kelet-nyugati iránytól, vertikális elmozdulása keleten meghaladja a 10 m-t, nyugat felé záródik. A torlódást kialakító mozgások a recens szintváltozások adatai alapján mais folyamatban vannak ( 36.37,és 38. ábrák). Ugyancsak jelentős volt annak a törésrend- szernek a megújulása is, amely a Szilágy- sági-dombvidéket, vagyis a Meszes és Bihar hegység északi előterét választotta el a Szatmári-Sikságtól (35. ábra). A Tisza Szolnok-szegedi szakaszán a holocénkori fejlődésben viszont az az enyhe É-D-i csapású flexura játszott fontos szerepet, mely a pleisztocén törések mentén (talán a kcmnak- ció hatásával is támogatva) alakult ki. Ez határolta el a Duna-Tisza közét a Tisza- völgye felé. A Duna-Tisza köze ugyanis e- melkedésnek indult. A relativ emelkedés tengelye nagyjából K-Ny-i volt. Egyik bol- tozódás Szegedtől É-ra, másik Szegedtől D- re alakult ki (Mike K. 1970, p.2.). Szeged és Szolnok között flexura mentén emelkedett ki a Duna-Tisza köze. Ez a mozgásfolyamat a Tiszát két helyen is beágyazódásra késztette, máshol pedig feltöltésre késztette a folyót. A törések, vonszolódások és akimutatható redőtengelyek arra engednek következtetni, hogy az ó-holocén-kori szerkezeti viszonyok kialakulását nagyjából észak-déli vergenciájú aktiv erőhatás váltotta ki. A szerkezeti mozgások - vizsgálataink szerint - az egész holocén folyamán hatottak. E mozgásokra utal a Szatmári-sikságon a szélespásztáju,holocén folyóvizi üledékek helyenkénti 20 m-es felhalmozódása (pl. az Ecsedi-láp egyes részein), ami süllyedő tendenciát jelez. A süllyedés azonban a vizsgált területen nem volt se folyamatos, se általános. Ugyanezt mondhatjuk az emelkedésekre is. Az egyes területrészek mozgásának tendenciája is változott még a holocén folyamán is. A lüktető (oszcilláló) mozgások ezen területen voltak leginkább jellemzőek, és napjainkban sem fejeződtek be. A rétegtani és magassági adatok arra utalnak, hogy a Nyirség átlagos emelkedése jóval meghaladja a Szatmári-Sikságét,melynek bizonyos részei nemcsak, hogy lemaradtak az emelkedésben, hanem még ma is süly- lyedő tendenciát mutatnak. Nem sokat tévedünk tehát, ha általánosítva, azt mondjuk, hogy a holocénben a Nyirség féloldalas emelkedéssel északnyugatra,mig a Szatmári síkság féloldalas süllyedéssel kissé nyugatra billent. A holocén kéregmozgások bizonyítására sok olyan adatot tudunk fel33
