Mike Károly: Magyarország ősvízrajza és felszíni vizeinek története (Aqua, Budapest, 1991)
13. A Tisza kialakulása és mederváltozásai
223. ábra Ős-Tisza a fenyő-nyir-mogyoró határán 225. ábra Ős-Tisza a tölgy-korszakban 224. ábra Ős-Tisza a mogyoró-korszakban a mai medrétől északra a Beregi-sikságon és a Bodrogközben mutatta ki. A beregi medrek ÍOO m körüli szélessége lehetetlenné teszi, hogy a Borsava vagy más patak-völgynek tartsuk, hiszen a Borsava mai mederszélessége nem haladja meg az 50 m-t, a mogyorókori (boreális) száraz éghajlatban pedig egyenesen képtelenség ilyen méretű Borsavára gondolni. Az egész Nagyalföld féloldalas emelkedésben volt a mogyoró fázisban, miközben az észak-nyugati rész lemaradt az emelkedésben, sőt süllyedő tendenciát mutatott. A Tisza ennek megfelelően az Alföld északnyugati peremei felé is behatolt és talán akkor közelitette meg a legjobban a Duna-Tisza- közi•hátság peremét is. A meder beágyazódása azonban csak a Szolnok alatti szakaszán volt folyamatban. Kanyarulatai (vizszegénységének megfelelően}; kisebbek voltak, mint egyébként. f) A tölgykorszaki Tisza a Huszti-ka- putól nyugat felé tartva Péterfalva-Sonkád felé haladt, majd a Túr vonalán ért Gulács és Gergelyiugornya tájára, itt észak felé fordult, megkerülte az útjába kerülő nyírségi peremet és Mezőladány táján talált átfolyást a Rétköz felé (225. ábra).A Rétköz erőteljesebb süllyedése a Bodrogköz elhagyására késztette a Tiszát és a mai medre felé tartva egyre délebbre oldalazott. A mai Takta medrét is elhagyta, visszavonulva a mai medervonala közelébe. Tokaj alatti szakasza azonban a Kőrösök vidékéig nagyon labilis lehetett és az is maradt töb- bé-kevésbé egészen a szabályozásokig. A bükk-korszak a legfiatalabb földtani időegység; nem egészen 2000 éve tart, mégis ez tartalmazza a mai vízgazdálkodásban hasznosítható legfontosabb fejlődés- történeti adatokat. A bükk-korszaki Tisza mederváltozásainak feltárása a térképezéssel megállapított "mai" mederváltozások tendenciáinak értelmezéséhez jelentősen hozzájárul,ezért a bükk-korszaki Tiszát már a jelenlegi folyónak tekintjük (226 . ábra). A legfiatalabb medernyomok rendszerint legépebb állapotban maradnak meg, tehát az utóbbi 2000 évet felölelő medernyomok elég jól kinyomozhatók még ott is, ahol azok nagyobb térszini egyenetlenséget már nem okoztak. A légifényképeken a talaj elszi- neződése a talaj nedvessége, vagy a növényzet élénksége révén nemcsak a folyó hajdani kanyarulatait, hanem azok fejlődését is részletesen tükrözik. 226. ábra A bükk-korszaki Felső-Tisza környéke 408
