Mike Károly: Magyarország ősvízrajza és felszíni vizeinek története (Aqua, Budapest, 1991)
13. A Tisza kialakulása és mederváltozásai
magának medret a folyó. vonala mentén. A Maros Aradtól egyenesen NYÉny-ra folytatta útját a mai Szárazér mentén,majd Kövegynél DNy-ra fordult és mai Aranka-patak mentén érte el a Tiszát. A rissz jeges-szakasz lényeges éghajlatváltozást jelentett a Kárpát-medencében. Igazi eljegesedés a Kárpátokban ekkor mutatható ki először. A medence nagyrészét periglaciális tundra és hideg száraz éghajlatnak megfelelő vegetáció boritotta. A hegyvidéken a völgyekben nagymennyiségű hordalék halmozódott fel, mely későbbi teraszok anyaga lett. A rissz jeges szakasz elején az Alföld egész területén csökkent a süllyedés intenzitása, sőt emelkedő tendencia is mutatkozott, elsősorban az Alföld ÉK-i felén, a Maros-Zagyva vonalától ÉK-re. Az Alföld É-i részének, a Jászság Nagykunság és a Hajduhát emelkedésére a rissz-korszaki Sajót újra DK felé terelte. A Hajduhátat Nyáregyháza felé kerülte meg és Hajdusámsonnál ömlött a Tiszába. Ez a pont volt nagyjából a Felső-Tiszavizgyüj- tőjének központja. Az Ős-Tisza innen DK felé vágta át magát az emelkedő hordalékkúpon, majd Bihar- nagybajómnál bifurkálódott. Egyik ága Bé- kés-Makó felé, másik ága Turkeve-Öcsöd- -Szentes felé kalandozott. A Zagyvát Öcsödnél, a Berettyót az Érmelléken, Sebes-Kőröst és Fekete-Kőröst Vésztőnél, a Fehér- -Kőröst Kunágotánál, a Marost pedig Makó határánál vette fel, majd a két ág Szeged táján egyesült újra. A két ág közötti sziget legnagyobb része mocsaras, időszakosan vizzel boritott terület volt. Csak Székkutas és Orosháza nyugati határa között volt olyan terület, ahol nem is volt üledékfelhalmozódás, sőt letarolódási folyamat volt megállapítható. Szegedtől a Tisza dél felé tartott és a mai torkolata táján ömlött a Dunába (206/j. ábra). A rissz-korszak második szakaszában (rissz II-ben) a Tisza medervándorlásából arra lehet következtetni, hogy az Alföld tengelye süllyedt a legintenzivebben.A Tisza időszakos bifurkációja ekkor már a Nyirség közepén bekövetkezett és a Hajduhát is része lett a két ág közötti szigetnek. A Felső-Tisza fő vizgyüjtő központja Nyiracsád környéke volt, a Tisza jelentősebb ága pedig a déli ág volt (206/k.ábra). A Talabor alsó szakaszán két ágra bo- molva ömlött a Tiszába. Egyik ága nagyjából a mai vonalát, a másik a Dny-i csapást követte. Az Ondava és Tapoly még durva hordalékot is juttatott a Tiszába. Esése tehát a mainál jelentősebb lehetett. A Sajó-Hernád őse kavicsos hordalékát a Hortobágyra is eljuttatta. A Duna homokja pedig megközelítette Karcag határát. A Zagyva Mindszentnél ömlött a Tiszába. A Berettyó és a Kőrösök nagyjából a mai vonalukat követték és a DK-i Tisza-ágba torkolltak. A Maros a felső risszben váltogatta medrét a mai Szárazér és a mai medrének A rissz-würm interglaciálisban felfo- kozódott a hegység-keret kiemelkedésének üteme, az Alföld süllyedésének intenzitása pedig csökkent. A süllyedés tengelye nagyjából ÉK-DNy-i csapásu volt, Szeged-Karcag- -Debrecen-Mátészalka vonalában. Ezt követte a Tisza is (206/1. ábra). A felhalmozás területe egy viszonylag szűk sávra korlátozódott, s a lepusztulási területek a peremekről az Alföld szivéig benyomultak. A hegyvidéken a folyó esésének növekedése és az éghajlat csapadékosabbá válása miatt megnőtt vízhozam következtében a folyók bevágódtak. A völgyekben felhalmozott hordalékból teraszok jöttek létre. A Felső-Ti- sza-vizgyüjtő központja Mátészalka környékére került, a Sajó és a Hernád időszakosan különválva külön-külön ömlött a Tiszába. A Hernád a Nyirség Ny-i peremét követte, a Sajó pedig az Alföldre érvén DNy-ra kanyarodott és Karcag táján érte el a Tiszát. A Zagyva Szentesnél egyesült a Tiszával. A Berettyó a hegyvidék elhagyása után Ny-felé tartott, s a mai Hortobágy-pa- tak mellett torkollott a Tiszába. A Kőrösök a mai nyomvonaluk közelében jártak, a Maros viszont a rissz-würm interglaciálisban is bifurkálódott időnként a Szárazér és a mai meder vonala felé. A Tisza torkolata valahol a mai Újvidék táján lehetett. A pollenvizsgálatok alapján a würmi eljegesedés volt a legerőteljesebb. Három éghajlati ritmus zajlott le a würmi glaciális alatt. Ez az üledékritmusokban is tükröződik. A hegység emelkedése folytatódott ugyan, de a csapadék csökkenése és a kifagyás okozta törmelékanyag növekedése azt eredményezte, hogy völgyek feltöltődben voltak. A würmi teraszok anyaga ekkor halmozódott fel. A würm I-ben Nyíregyházától délre haladt a Tisza kelet felé (206/m. ábra). A Hortobágyi halastó környékén vette fel a Sajót és Öcsödnél a Zagyvát. A Kőrösök egyesült vize pedig Kondoros határában ömlött a Tiszába. A Maros a Szárazér mentén haladt és Algyőnél volt a torkolata. A würm II-ben az Érmellék süllyedésnek indult (206/n. ábra). Ez a mozgás a Tiszát ezen a szakaszán dél felé vonzotta. A Hajduhát ÉK-felé billent. A Nyirség a Szatmári-sikság legnagyobb részével,a Bodrogközzel és Beregi-siksággal együtt az akkori Alföldnek összefüggő, letarolódó, magasabb térszine volt, ahol folyóvízi fel- halmozódás nem volt, legfeljebb eolikus üledékképződés. Az Ős-Tisza Mátészalkánál vette fel a Borsavát és Vámospércs táján az Ung, Latorca és Ondava egyesült ősét. A Kraszna is ezen a tájon ömlött a Tiszába. A mai Berettyó táján két ágra bomlott.Egyik ága a mai Berettyó mentén Békés-Orosháza vonalán tartott Szegednek, másik Tisza-ág pedig Karcag felé kanyarodva felvette az ős-Sajót és öcsödön-Szentesen át érte el Szegedet, ahol újra egyesült. Itt ömlött belé a mai Szárazér nyomán haladó Maros. A- Kőrösök a keleti ág mellékfolyói voltak, 384
