Mike Károly: Magyarország ősvízrajza és felszíni vizeinek története (Aqua, Budapest, 1991)
13. A Tisza kialakulása és mederváltozásai
kétségbe vonta azt, hogy a Tisza a pleisztocén végén és a holocén elején az Érmelléken folyt volna át, mert szerinte "túl rövid az a 12 OOO év olyan nagy változások elképzeléséhez". Sajnos a természet napjainkban is elképzelhetetlen gyors ütemű változásokat hozott létre. Ozoray Gy. (1964) a Nyirség, a Bereg- szatmári-síkság és a Bodrogköz vízföldtanával foglalkozva a terület szerkezeti és rétegtani viszonyait elemezte. Medervándorlások kérdésével nem foglalkozott. Mike K. elsősorban a VITUKI által szerkesztett Vizrajzi Atlasz-sorozat (1964, 1969, 1970, 1974, 1975, 1979) köteteiben megjelenő ősvizrajzi tanulmányaiban elemezte a Tisza mederváltozásait. Részletesen foglalkozott az érintett területek holocén rétegtanijszerkezeti, morfogenetikai és medermorfológiai kérdéseivel folyószabályozás és árvédekezés vonatkozásában is (1981). Molnár B, (1965) az Alföld hordalékkúp anyagának ásványi-összetételét vizsgálta és ebből az ősvizrajzl viszonyokra vonatkozó igen értékes következtetéseket tudott levonni. A nehézásvány-összetétel is SümeghyJ.(194 4) azon meglátását igazolta, hogy az ó-pleisztocénben a Szegedi-süllye- déket a Maros, Duna és Tisza együttes hordaléka, mig a középső és újpleisztocénben már csak a Tisza és Maros vízrendszerének hordaléka töltögette fel. Utoljára ugyan, de nem utolsó sorban kell szólnunk azokról a nagyszerű új eredményekről, melyek az Alföld-kutatásában alappiléreket jelentenek. Különösen Rónai A^ (1972, 1973, 1975) és munkatársai,első- sorban Franyó F. (1966, 1978, 1980) tanulmányaira kell hivatkoznunk, melyek alapján az Alföld hordalékkúpjának alakulását térben és időben sokkal pontosabban lehet megrajzolni, valamint Urbancsek J. (1977, 1978) tanulmányaira, melyek a Tisza-vidék felépítését vízföldtani, tehát nagyon gyakorlati vonatkozásban ismertetik. Itt kell megemlítenünk a Tisza mederváltozásaival kapcsolatos tévtanokat is. A Tisza medervándorlásaival kapcsolatban a téves elméletek egész sora látott ugyanis napvilágot. Némelyike még a mai irodalomban is előfordul. A tanulság okáért nem árt ezekre is egy pillantást vetni. Stefanoviö H. (1874) a mellékfolyók hordalékának tulajdonított nagy szerepet abban, hogy a Tisza a peremi süllyedékek felől egyre jobban nyugatra kényerült. Ki is számította, hogy 30 cm/év sebességgel haladt az oldalazása, és a mai helyére kb. 300 ezer év alatt jutott el. Nagy szerepet tulajdonított ezen kivül a keleti szélnek: a Kossavának is, mely a folyót nyugat felé terelte (v.ö. Somogyi S■ 1960). Inkey B. a Tisza délfelé való fordulásáért pedig a Duna hordalékkúpját okolta, mely "útját állta" a Tisza nyugat felé való törekvésének. Halaváts Gy. (1902) a mellékfolyók torkolatánál keletkező "lökőerőt" tartotta nagyon fontosnak a Tisza nyugatra való vándorlásában. Treitz P. pedig a Tisza dél felé való fordulását a nyugati szelek elterelő erejével magyarázta. Szerinte ez a hatás Szeged táján a Tiszát 18 km-rel téritette el (v.ö. Somogyi S. 1960). Cholno- ky J. (1907) pedig egyszerű hátravágódásokkal, kapturákkal magyarázta a Tisza mai vonalának kialakulását. Prinz Gy. (1927) a törmelékkup növekedésével indokolta a Tisza vándorlását. Czirbusz G, (1900) volt az első, aki "az Alföld ősplasztikájá-ban látta az ős- -Tisza mindenkori útjának okát. Felvetődik azonban az a kérdés: mitől változott az Alföld "plasztikája", ill. (mai nyelven) az Alföld domborzata? Stefanovictól (1874) Kádárig L. (1964) voltak akik a hordalék felhalmozódásában látták a medervándorlások egyedüli okát. Ennél az elméletnél magyarázat nélkül marad a hordalékkúp rétegeinek a származásuk felé való dőlése .valamint az, hogy a holocén-kori Tisza hogyan tudott átkelni a Sajó hordalékkúpján a hordalékkúp tövében? Segitene a kérdésen a Cholnoky J. (1907) óta napjainkig megmaradt "kapturés" elmélet, de ehhez az kellene, hogy a csapadékosabb oldalról haladjon a folyó a szárazabb felé. Az Alföld azonban nem tartozik a legcsapadékosabb tájaink közé, pangó vizes lapályain pedig még csak be sem ágyazódtak az ős-vizfolyások medrei. A "kaptu- rás" mederváltozások elméletét is el kell tehát vetni. Sümeghy J■ (1944) munkáinak megjelenése óta figyeltek fel a szerkezeti mozgások szerepére. E tanulmányában az domborodik ki, hogy elsősorban a kéregmozgások határozták meg a Tisza medervándorlásait .minden egyéb csak színezte a kéregmoz- gások hatását?Kutatásaink során ez utóbbi szemlélet igazolódott be, noha a kéregmozgások nem egyedüli okozói a mederváltozásoknak, de meghatározó elemei. 13.2. A Tisza magyarországi vizgyüjtőjének földtani felépítése Már Teleqdi-Roth K. (1929) felismerte, hogy a parti képződmények nélküli mélytengeri üledékek hirtelen elvégződései arra utalnak, hogy a képződmények össze vannak torlaszolva. Az Alföld medencealjzatában pedig ilyen karbonátos tengeri üledéksávok váltakoznak a (paleozóos és archaikus) kristályos, metamorf aljzat képződményeivel, összepréselt állapotban. Ahogy azt a 205. ábra földtani szelvényei is szemléltetik, vagy ahogy azt az alaphegység szerkezeti vázlatán is láthatjuk (1. ábra). A felsőkrétáig minden idősebb képződmény szerkezete sokkal bonyolultabb, mint az ennél fiatalabb, mert a krétában lezajlott hatalmas kéregmozgások a későbbi üledékekben már csak utóhatásaikban jelentkeznek. A nagy összetorlódások előterében képződött mélyedésekben keletkezett a felsőkréta kori flis, melyre a nagy takarók frontjai még rápikkelyeződtek, de korántsem olyan mértékben, mint a mezozóikum idősebb tagjaira. A torlódások során a nagy lineamentu369
