Mike Károly: Magyarország ősvízrajza és felszíni vizeinek története (Aqua, Budapest, 1991)
13. A Tisza kialakulása és mederváltozásai
Bodrogköz, Rétköz és a Nyirség fejlődés- történetét, vízrajzának alakulását elemezte nagy alapossággal. Ezek során a Tisza kialakulására és medervándorlásaira is kitért. Uj fúrások adataival bizonyította, hogy a pleisztocén végén a Bodrogköz és a Nyirség még összefüggött és, hogy a Nyírséget épitő folyók (Tapoly, Ondava, Ung) még átfolytak a Bodrogközön É-D-i irányban. A lefolyási viszonyokban alapvető változás Borsy szerint a pleisztocén-holocén hatá- rán következett be. Ekkor ért véget a nyírségi hordalékkúp épülése is. Kutatásait kétségtelenül a sokoldalúság jellemzi. A Bereg-Szatmári—síkság geomorfológiai vizsgálatai alapján megállapította, hogy a Tisza-Szamos vízrendszer a pleisztocén legvégéig az Érmelléken talált lefolyást . Szerinte a pleisztocén-holocén haí- tárán tektonikus átbillenéssel innen egyenesen a Bodrogközbe terelődött át.A pleisztocén-végi valószínű vizrajzi képet (Borsy Z ■ 1953. p.418) tömbszelvényen is ábrázolta, s az óholocén Tisza vonalairól szemléletes leirást közölt, élesen bírálva az előző szerzők szemléletét. De Borsy végső következtetései, vizrajzi leírásai sem állták ki az újabb kutatási eredmények próbáját. A Szatmári-sikság keleti szegélyén futó ó-holocén medernyomoknál például világosan és vitathatatlanul megállapítható, hogy a kanyarok vándorlása É-ról Dél felé haladt. Feketeardó-Halmi-Túrterebes-Ador- ján-Aranyosmeggyes-Apa felé vonuló hajdani meanderek övzátonyai kivétel nélkül dél felé való haladást jeleznek. Már Fodor F. (1954) részére is megtévesztő volt, hogy e medernyomok mai abszolút magassága észak felé csökken. Apánál 142, Aranyosmeggyesnél 140, Sárközújlaknál 135, Túrterebesnél 132, Halminál 130, Feketeardónál 129 m magasságban van ma a meanderek nyoma. A mai 13 m-es ellen irányú esés azonban teljes összhangban van a Szatmári-sikság, a Nyirség és az Alföld északi részének holocén kéregmozgásaival, sőt azok bizonyitékának is tekinthető. A hajdani Tisza-Szamos vízrendszerének fenyő-nyir fázisbeli medernyomait tehát nem azért "nem lehet a Beregi -síkságon megtalálni (Borsy Z. 1954), mert a mogyoró fázisban erre kóborló Tisza azt eltüntette hordalékával, hanem egyszerűen azért, mert nem járt akkor ott a folyó. A fenyő-nyir medernyomokat máshol sikerült kimutatnunk (Mike K. 1964). Az Apa- -Halmi vonalán jelentkező medernyomok ennek megfelelően nem a Szamos, hanem fenyő- -nyir I. fázisbeli Tisza-meder nyomai lehetnek (202. ábra) . BoJrsy Z. (1954) éppen a lejtési viszonyokra hivatkozva vonta kétségbe Fodor megállapitását, hogy a Nagy Éger medre hajdani Tisza meder lett volna (holott ő maga is beszél a kéregmozgásokról) . Vitatható Borsy Z.-nak az a tétele is, hogy a würm és a fenyő-nyir határán ért a Tisza a mai Bodrogköz-Rétköz vonalára. Ha igaz, hogy a würm végéig a Nyírségen átfolytak a Tapoly, Ondava és Labore ősvizei, - márpedig ezt nincs is okunk cáfolni, hiszen Sümeghy J. (1944) szerint is az óholocénben indult meg a Bodrogköz süllyedése - mind a Beregi-sikságon jelentkező tő—y zeges szintek (Borsy Z. 1954), mind a Hortobágyi süllyedők iszapos rétegeinek dőlése ezt mutatja. E területen azonban szakaszos és fokozatos süllyedés zajlott le. Borsy Z■ (1954) maga is azt Írja a Bereg-Szatmári-síkságról, hogy az több fázisban süllyedhetett be. A süllyedés első ritmusának korát a fenyő-nyir II-III. határára, a második ritmusát pollen-vizsgálatok alapján a fenyő-nyir IV. fázisba tette. Orogén jellegű mozgásokról lévén szó feltehető, hogy a Bereg-Szatmári-sikság mozgásai időben egybeestek a bodrogközi mozgásokkal. A Nyirség lejtésének ellenkező irányba való fordulása (ami morfológiai inverzió) ugyancsak fokozatosan kellett, hogy végbemenjen. Erről a hajdani medernyomok és rétegtani viszonyok is tanúskodnak (Mike K. 1979). Borsy Z. kutatási eredményeiről - e tévedések ellenére - legnagyobb elismeréssel kell nyilatkoznunk. Adatai pillérek gyanánt épültek be az új szintézisbe. Kádár L. (1951) érdeme viszont a Nyirség deflációs formáinak elemzése, melyek során bizonyos deflációs és akkumulációs formákat elsőként magyarázott meg tudományosan. Újabb müveiben azonban - sajnálatosan - tagadja a negyedidőszaki tektonikát, szembe helyezkedve saját előző eredményeivel is. Nyirség K-i peremét azonban (nagyon helyesen) tektonikus eróziós vonalnak minősiti (1960). "Vásárosnaménytól északra a Tisza teraszai is ott vannak az oldalában" - mondja. Szerinte ezen a határvonalon a Bodrog folyhatott végig."Északon és keleten tehát - Írja a továbbiakban a Bodrog formálta ki a Nyirség peremét»miközben a Tisza az Érmelléken teraszos völgyet vésett a Nyirség déli peremén." A Bodrogköz és Rétköz besüllyedését is vitatja. "Mai ismereteink szerint - mondja ő - eróziós eredetűek is lehetnek, és az is elképzelhető, hogy kettős (tektonikus és eróziós) hatások eredői. Ez esetben a Tokaj és Rakamaz közti völgyszakasz a medenceszélesedés révén, oldalazó kapturá- val, vagy akár a Hernád valamelyik mellékfolyójának - teszem azt a Taktának - hátráló kapturájával is kialakulhatott." Kádárnak ezen eszmefuttatásait nem találtuk realitásoknak. A rendelkezésünkre álló adatok alapján ma már nem lehet elvitatni a Bodrogköz viszonylagos tektonikai süllyedését, bármilyen kapturák keletkeztek volna is annak idején ezen a területen. A féloldalas besüllyedést a rétegösszletek dőlései is tanúsítják (203-204. ábra). Vitathatók a Magyar-medence feltöltő- déséről közölt elképzelései is, különösképpen azok, melyek a negyedkori földtörténetre vonatkoznak. A Duna és a Maros szögében feltételezett "beltó“(1964. p.180) üledékei sehol sem találhatók, nem valószínű tehát,hogy a pleisztocén folyamán létezett volna. Kétségtelen az, hogy e térségben ma többszáz méteres a pleisztocén-üle- dékvastagság. A pleisztocén-felszín azonban
