Mike Károly: Magyarország ősvízrajza és felszíni vizeinek története (Aqua, Budapest, 1991)

13. A Tisza kialakulása és mederváltozásai

lékkupját s a Szeged fölötti szerkezeti- -medence feltöltésében a pleisztocén elején a Duna is jelentősen részt vett. Ő állapította meg, hogy a Bodrogköz besüllyedése az óholocénben következett be,s hogy a holocén elején a Tisza még az Érmelléken haladt át. Nagy jelentőségű a Szatmári-sik- ság és Nyirség határát alkotó törés felismerése is, valamint annak tisztázása, hogy a nyirségi futóhomok egyrésze a mogyoró fázisból való, melyet pollen vizsgálatra hivatkozva feltételezett (1953. p. 408), alatta nem lösz, hanem folyóvizi üledék van. A futóhomokot ebből fújta ki a szél, tehát eróziós térszínből alakult ki a deflációs felszin. Eredményeit a későbbi kutatások igazolták (Borsy Z. 1954).

Bulla B. (1947. p.213) világosan látta a tektonikának a vizrajz kialakulásában játszott szerepét. Tévedés volt, hogy - Cholnoky J. alapján ő is csak a Szamos pleisztocénvégi medrét látta az Érmellék medreiben és, hogy a Nyirség felszínéről is azt feltételezte, hogy az egységes lösz- boritásu hordalékkúp , melyet egyes helyeken futóhomok borit. E nézeteit talán a közben elavult földtani térképekre és részben Cholnoky munkájára alapozta. 1950- -51-ben Láng S. (Leél-őssy S. és Pécsi M. közreműködésével) a Duna-Tisza közén végzett geomorfológiai ill. ősvizrajzi kutatásokat. A vizsgálatokról szóló jelentés eleve a szemléletében téves, mert a hordalékkúpon is teraszmorfológiai elemzéssel akarta megfejteni a folyórendszer múltját. (Ez halva született gondolat!) Láng érdeme, munkásságának jelentősége azonban mesz- sze túlszárnyalja tévedéseit. Láng S■

(1952) nagyszerű leirást ad a Tisza hegyvidéki szakaszának teraszairól. E dolgozat keretében azonban nem tér ki az egész Tisza fejlődésének tárgyalására. A Szatmári- -sikságra vonatkozóan is értékes adatokat közöl (1954).

Fodor F, (1954) négy ősmedernyomot

irt le kronológiai sorrend nélkül. Első a Szirmay A. által kimutatott érmelléki-meder, második az ugyancsak Szirmay által emlitett Takta-Éger-mocsár, vagyis Apa- -Aranyosmeggyes-Józsefháza-Sárköz-Adorján- -vonala, melynek folytatását a Túr medrében feltételezte. A harmadik meder nyomait Etény környékétől Egri felé s innen Miko- la-Szárazberek-Méhtelek-Tisztaberek-Turri- cse felé húzódó vonalban határozta meg. Ez szerinte Turricse táján éri el a Túrt. A negyedik ősmedernyom Szatmárnémeti alatti Nagyerdő táján_indul, a 'Szamostól Nagygéc- -Csegöld-Jánk-Nagyszekeres-Fehérgyarmatig követhető, ahol nyoma vész. Kétségtelenül megvannak ezek a medrek, de kisebb kiegészítésre szorul azok leirása. A II. ősmedernyom ugyanis Turkevénél nem a Túr medrében folytatódik, hanem tovább nyomozható Kisbátony-Halmi-Nevetlenfalva-Batár-Feke- teerdő felé is. A III. ősmedernyom pedig Eténytől feljebb: Szamosberencétől indul, majd a Gombás-erdőn át éri el Egri községet. Ez a meder betorkollik ugyan a folytatásának leirt Nagy-Éger medrébe, de nem lehet azt egy és ugyanazon folyó medrének tartani. Fodor Ferenc maga is kellett,hogy •Gondoljon erre, mert a Nagy-Éger tiszai

eredetére is utalt. A Gombás erdei meder a hajdani Szamos nyoma lehet, mely Egrinél torkollott a Tiszába. A Szamos burkológörbéje 1,5-1,8 km-es , a Nagy-Égernek, vagyis a Szamos-Tisza egyesült medrének burkológörbéje pedig (a nyomokból Ítélve) 2,5-3 km széles lehetett. Urbancsek J. (1953) Nyirség DK-i részén végzett földtani kutatásai során megállapította, hogy a nyirla- posok üledéke nem eolikus, hanem folyóvizi eredetű. Az iszapos szürke, vagy kék homok a pleisztocén utolsó képződménye lehet. A futóhomok kistávolságról halmozódott fel a boreális (mogyoró) fázisban. Az óholocén medreket homokos üledék töltötte fel.A vasas üledékek csapadékos időszakban képződtek a vasas oldatok beszáradása utján, melyet a holocénbe helyezett — szemben Kádár L. (1951) megállapításával, aki azt interglaciális képződménynek minősítette—. A mésziszapos képződmények keletkezését a tölgy-fázisba helyezte, a gyepvasérc keletkezését pedig a Bükk I. fázisba.

A pollen-vizsgálatok eredményeivel kiegészített kortani adatok igen alkalmasak voltak a Nyirség földtani térképének összeállítására. Borsi S. (1948) a Szamos hidro- gráfiáját tárgyaló egyetemi doktori értekezésében az Érmellék hajdani Tisza-medrei- vel is foglalkozott. Pollen-vizsgálatai, régészeti hivatkozásai és morfológiai megfigyelései a Tisza mederváltozásainak megállapítása szempontjából mind értékes adatok. Következtetéseivel már lehet vitatkozni. Mihátz I■ (1951-66) alapossággal, sokoldalu és részletes elemzéssel végzett Fi- nom-rétegtani vizsgálatai nagy segítségül voltak a holocén kori Tisza mederváltozásainak felvázolásához. Szeged-környéki kutatásai alapján készült szelvényeiből (1966) a holocénkori kéregmozgások ritmusai is kiolvashatók. Jelentősek továbbá a nyirvizes laposokra (1951. p.6.), valamint a Duna-Tisza közének pleisztocén rétegsorára vonatkozó megállapításai is (1966), noha azokkal sem mindenben érthetünk egyet. Bállá Gy. (1954) a Nyirség és a Bereg-szat- mári-sikság néhány geomorfológiai problémájával foglalkozó tanulmányában indoklás nélkül tévesen feltételezte, hogy a Tisza már a pleisztocénben Záhony felé tartott,a Nagy-Égert pedig több más ős-mederrel együtt a Szamosnak tulajdonította. A Nagy- Égert bükk-fázisbeli Szamos-medernek vélte. Borsy Z. pollenvizsgálatai és Mike K.

(197 9) által leirt rétegtani viszonyok ezt cáfolják. Bállá Gy. kissé eltúlozta a Szatmári-sikság holocén üledék-összlétének vastagságát is (25-80 m) . Adatai tehát nem eléggé megalapozottak. Csinády G. (1954, p. 686) több fúrás pollenvizsgálata alapján megállapította, hogy a Bátorligeti-láp területe a fenyő-nyirben vált pangó vizek ill. holt-medrek területévé. Az üledék- -folytonosság a fenyő-nyir IV-ben megszakadt és a mogyoró-fázis üledéke is teljesen hiányzik. Ezt csak megújult eróziós tevékenységgel lehet magyarázni. Hasonló eredményekre jutott Borsy Z. és Borsy Z- né (1954) is a Nyírségen végzett pollenvizsgálatai alapján.

Borsy Z. (1954) több éves alapos kutató munkája alapján a Szatmári-sikság, a