Mike Károly: Magyarország ősvízrajza és felszíni vizeinek története (Aqua, Budapest, 1991)
13. A Tisza kialakulása és mederváltozásai
13. A TISZA KIALAKULÁSA ÉS MEDERVÁLTOZÁSAI A Tiszát vázlatosan az alábbiakban jellemezhetjük (Csctna J.-Laczay I. 1979.p.69) . ■ A folyó, mai határainkon kivül ered, a Kárpátok által körülvett medence keleti felének vizeit gyűjti össze és határainkon kivül ömlik a Dunába. Vízgyűjtőjének teljes nagysága 157.200 km^ , melyből Magyar- országra ma csak 47.000 km2 esik. Forrása a Máramarosi-havasokban van. Hossza 962,2 km, melyből 200 km a hegyvidékre esik. A Fekete-Tisza és Fehér-Tisza egyesülésétől a Visó torkolatáig 6,33 ezrelékes az esése, innen a Talabor torkolatáig 2,28 ezrelékes, innen Újlakig 1 ezrelékes, ezalatt pedig 1 ezrelék alá kerül. Vásárosnamény alatt már a 0,1 ezreléket sem éri el, s a határnál már a 0,05 ezreléket sem. Vízhozamát vázlatosan az alábbiakban ismertethetjük (Csorna J.-Laczay I. 1979. p.69. alapján): Az 50 %-os tartósság esetén a Tiszabecsnél 157,7 m^/s-os az évi átlagos vízhozama, a Szamos torkolatánál valamivel nagyobb, mint másfélszerese, a Sajó torkolatánál több mint két és félszerese. A Kőrösök torkolatánál közel háromszorosa, s a Maros torkolatánál pedig majdnem 4,5-szer nagyobb (704,56 m2/s). Viszonylag nagy vízhozama és kicsi esése ellenére középszakaszjelleggel kanyarog,mert hordaléka viszonylag kevés, az is főleg lebegtetett hordalék. A Tisza vízgyűjtőjéről összegyűlt földtani és geomorfológiai információk most érkeztek el arra a szintre (ahhoz a "meny- nyiségi állapothoz"), hogy a folyó kialakulására és mederváltozásaira vonatkozóan az eddigi összefoglalásoknál lényegesen ma- gasabbszintü és mélyebbrehatoló szintézist készíthessünk el. Elődeink vizrajzi felmérései és medernyilvántartásai elegendő adatot szolgáltatnak immár ahhoz is, hogy az újabbakkal összehasonlítva a szabályozások eredményeit is értékelni tudjuk és a szükséges tanulságokat is levonhassuk (Mike K,, 1987). 13.1. Kutatástörténeti áttekintés A Tisza kialakulásáról és mederváltozásairól sokan sok szempont szerint Írtak eddig, összefoglaló jellegű dolgozatok is születtek. Már Szirmay A. (1809) beszélt pl. az Érmellék problematikájáról. Kialakulását a Krasznával hozta kapcsolatba (v.ö.: Somogyi S ■ 1960, Beszédes J. 1836). A hajdani medreket a Szamosnak tulajdonította. Szontáqh T. (1888) még az Érmellék elhagyásának korát is megközelítette, mikor kifejtette, hogy Gencstől É-ra óholocén agyag van a mederben. Czirbusz G. (1900) már a Nyírség törmelékkúp jellegéről beszélt, melyet a Tisza vízrendszere halmozott fel. Ugyanez volt a véleménye Rapaics Raymundnak (1936, p.83) is, aki a szél munkáját már a Nyírség kialakulása végső akkordjának nevezte. Liffa A. Güll és Tim- kó I. (1902) pedig az Ecsedi-láp földtani térképezése révén vitte előre az ősvizraj- zi megismerés ügyét. Trenkó Gy. (1909) elsőként mondta ki, hogy a Bodrogköz összefüggött a Nyírséggel és átfolytak rajta a Nyírség felé tartó folyók. Scherf E.(1925- -28) az Alföld pleisztocén és holocén rétegeinek geológiai viszonyait elemezte,különös tekintettel a szikes talajok képződésére. Munkájában azonban - ősleletekre hivatkozva - a Nyírségben és Szatmári-síkságon egyaránt megtalálható rétegek korát is meghatározta, s ezáltal (közvetve) a Nyirség-peremi tektonikus elmozdulás würm utáni korát is rögzítette. Ez az adat nagyon lényeges a Tisza fejlődéstörténete szempontjából. Ugyancsak fontos, hogy a Nyírségen K-Ny-i vonalak mentén kialakult löszös homok előfordulásokat folyóvízi lerakódásoknak minősítette. Nagy lépést jelentett a Szatmári-síkság megismerésében az a szerkezet-kutató munka, melyben főleg Rozlozsnik F.,Schmidt E.R., Schréter Z. és Ferenczi I■ vettek részt. A kutatás során 1930-32-ben számos 50-60 m mélységű fúrás is mélyült, melyek mind értékes adatokat szolgáltattak a tör- melékkup felépítésének megismeréséhez. Cholnoky J. (1937) e kutatások ered- ményei ellenére sem tudott szabadulni"def- lációs beállítottságától". A Nyírséget tudniillik lösz-platónak minősítette (v.ö. Somogyi 1960). Az Érmelléki meandereket pedig a pleisztocén-végi Szamosnak tulajdonította. A kanyarok mérete alapján bizonyította, hogy azt az Ér nem alakíthatta ki, csupán elfoglalta egy nagyobb folyó elhagyott medrét. Ez a felismerés jelentős szerepet játszott a későbbi kutatásoknál. Sümeghy J ■ az 1930-as években az egész Tiszántúl ártézi kutjainak furásadatai és a sekélyebb fúrások értékelése alapján az Alföld kialakulásáról merőben új szemléletű szintézist állitott össze. Az Alföld fejlődéstörténetéről irt monográfiájában a Tisza kialakulására és Tisza vízrendszerének fejlődésére is utal. Kutatási eredményeit a Tiszántúl c. munkájában összegezte (1944). Szerinte a folyók a Kárpátok és Erdély felől hozták létre a Nyírség törme-
