Mike Károly: Magyarország ősvízrajza és felszíni vizeinek története (Aqua, Budapest, 1991)

12. A dunántúli nagyobb állóvizek kialakulása és változása

fűzfői völgy lecsapolná. E magasabb szinlő balatoni eredete valószínűnek látszik. A keletkezésének körülményeit mégjob- ban megsejtjük, ha a mai fixpontok szint­változásaiból kiindulva a terület szekulá- ris szintváltozásait is figyelembe vesz- szük. A 45. ábra az utolsó két évtizedben bekövetkezett szintváltozások 1 évre eső izokin vonalait ábrázolja, az emelkedés és süllyedés határa az északi part közelébe esik. Tihanytól DNy-ra az északi part emel­kedik. Intenzitása a partvidéktől távolod­va nő. Tihanytól ÉK-re a "0" izokin már a parton halad és a part enyhén süllyed. A süllyedés intenzitása a Balaton felé nő. Az emelkedő part átlagos 0,2 mm/éves szint­változása révén a holocénben (12 000 év) csak 2,4 m átlagos emelkedés mutatkozik, a szinlők tehát feltétlenül idősebbek ennél. A 10 m-es kiemelkedéshez minimálisan 40000 évre volt szükség, ami pedig már a würmi interglaciálisra esik. A déli part süllye­dése pedig arra vall, hogy az valamikor magasabb szinten volt. A nem-tőzeges terü­letek szintváltozásaiból 0,2 mm/éves süly- lyedéssel számolva 40 OOO évvel ezelőtt 10 m-rel magasabb volt a déli part, tehát a tó magas vizszintje esetleg kialakulhatott. Az egységes vizszint kialakulásának Kéz A. és Bulla B. által képviselt utolsó inter- glaciális tehát valószínűnek látszik. A 10 m-es szinlők tehát nem lehetnek holocén koriak. A +6 m-es azonban a történelmi idők mesterségesen előállított vizszintek emlé­ke is lehet. Bendefy L, (1968) ezt a véle­ményt képviselte. Feltételezhető azonban az is, hogy ez a vizszint régebben is meg­lehetett, s a történelmi és topográfiai adatokkal bizonyított későbbi vizszint csak visszaállitása volt e régebbi állapotnak. Amennyiben pedig a szinlők nem mesterséges beavatkozás következményei, hanem a kéreg­mozgásoké, a 6 és 10 m-es szinlők nem le­hetnek azonos korúak, mint ahogy azt Bulla B. (1958, p.321) feltételezte. A magasabb szinlőnek idősebbnek kell lennie, az ala­csonyabbaknak egyre fiatalabbaknak. A mes­terségesen előállított vizszintek emlékeit és a Balaton fenekén lévő tőzeg által kép­viselt hajdani vizszintet - természetesen - kivételnek kell tekinteni. Az utóbbit azért, mert a viztükör időszakos megjele­nései között képződhetett a tőzegréteg,me­lyet később az állandó viztükör megóvott a lepusztulástól. A nagyobb probléma a 16 m- es szinlővel van, mert annak kialakulása közel 80.000 évet feltételez. A Balatoni üledékek pedig nem idősebbek 15.000 évnél. A kéregmozgásokból adódó szintválto­zások intenzitását - természetesen - nem lehet állandónak tekinteni, de 1 millió éven belül lényegesebb intenzitás-változás nem lehetett, mert a pannoniai rétegek dő­léseiből adódó mozgásokkal minden vonatko­zásban összhang mutatkozik ( 61. ábra). Valószinü lehet, hogy 16 m-es szinlő az átfolyó (fluvio-lakusztrikus) lápok,mo­csarak között megjelenő elő-tavak vizszint- jét jelzi, melyek a tektonika által még ke­vésbé érintett ősi völgymedencében alakul­tak ki a pleisztocén elején. Sorrendben ezután keletkezhetett a mai 10 m-es szinlő. mely a tektonikus mozgások dunai (valachi- ai) fázisa utáni ős-Balaton szintje lehe­tett. Az alacsonyabb szinlők pedig elsősor­ban a későbbi szintváltozások, tektonikus mozgások révén alakultak ki. Az északi part u.i. más irányú szintváltozáson ment át, mint a déli. Amint emelkedtek az északi part meghatározott szakaszai, úgy szálltak alá a szinlők magasságai is. A stagnáló, ill. süllyedő területeken természetesen nem szinlők, hanem turzások épültek. A régi szemlélet szerint dolgozó ku­tatók az északi és déli parton hasonló ma­gasságokban keresték az azonos korú szin- lőket. Nem számoltak azzal, hogy a két par­ton ellenkező tendenciájú mozgások zajlot­tak le. A szintváltozásókat azonban nem le­het kiiktatni a Balaton partváltozásainak és viz szintváltozásainak vizsgálatából. A partok változásainak másik természetes for­rása a partok pusztulása (abrázió, suva- dás) és azok épülése volt. 12.2.5. Emberi_beavatkozások_a_vizszint vált 2s2§Sl?§ Bendefy L. (1968) történelmi feljegy­zés ekre"líl_amai topográfiai adatokra hi­vatkozva kimutatta, hogy a Balaton vizszint- jét a történelmi idők folyamán - különböző célokból - mesterségesen többször változ­tatták ("szabályozták"). Egyik szempont a védelem fokozása volt, másik pedig a termőterületek vissza- hóditása a Balatontól. A vizszint változá­sáról, azok természetes okairól azt is tud­ni kell, hogy egy-egy csapadékosabb vagy szárazabb időszak - amikor a tó vízmérlege nagyon pozitív, vagy negativ volt-, az, a tó vizszintjében is megmutatkozott. A dom­borzat szerepénél pedig nem beszéltünk ar­ról, hogy a kéregmozgások és az eróziós- -akkumulációs tevékenység mellett a part­vonal változásában és a tó feliszapolódá- sában is jelentős szerepet játszottak az agyagos partok suvadásai is. Elsősorban a pannóniai agyagok voltak hajlamosak arra, hogy esőzések idején karéjos szakadások mentén mélyebb szintre csússzanak, s az abrázió és áramlások révén a medence fel­töltésének anyagában részt vegyenek. A partvonalak mindig a domborzat és a vizszint pillanatnyi metsződésének vonala­it jelentették. Azok változásaitól függött a tó mindenkori kontúrja. A térképezett időszakból pedig térképeink is vannak. Moll Hermann 1806. évi térképe maga­sabb vízhez tartozó partokat ábrázolt. A Fűz fői-öböl zugszerüen mélyen benyúlt a völgybe. A Tapolcai-medencébe is behatolt a viz és a Kis-Balaton is szélesen víztü­körrel borított terület volt Zalavárig.Két sziget volt a Kis-Balatonban, Tihany azon­ban még félsziget maradt (Bendefy L. 1969) ., Említésre méltó Lipszky János 1804 és 1810. között megjelent balatoni térképe is, mely részletekig menően pontosnak minősült. Ezen a térképen Tihannyal szemben lévő föld­vári turzás még fejletlen állapotban volt. 350 ♦

Next

/
Thumbnails
Contents