Mike Károly: Magyarország ősvízrajza és felszíni vizeinek története (Aqua, Budapest, 1991)
12. A dunántúli nagyobb állóvizek kialakulása és változása
túrnának, de a vélemények mind a tó genezisében, mind a kialakulás korát illetően, alapvetően eltérnek. Jogosan vetődik fel a kérdés,hogy lehet-e vita egy tó megjelenésének korát illetően, mikor annak a tónak üledéke is van. A tó fenekét már id. Lóczy L, is több fúrással szondázta. Űjabb fúrások is mélyültek a VITUKI kezdeményezésére, melynek anyagát pollenre is elemezték. Csakhogy a kérdés azonnal bonyolultabbá válik, ha a tó nem folyamatosan rendelkezett víztükörrel, ill. ha a viztükör idők folyamán más- -más területeket boritott el, vagyis hanem folyamatos volt az üledékfelhalmozódás. A pollen-adatok alapján Zólyomi B. (1968) azt látja bizonyítva, hogy a holo- cén folyamán (10-12 ezer éve) a Balaton vize létezett. Arra azonban nem adnak választ a pollen-vizsgálatok, hogy a holocén előtt mi történt a Balaton mai területén. Dömsödi J. (1977, p.ll) a Balaton fenekén lévő tőzeget "diluviális szénnek" nevezi, vagyis azt pleisztocén-korinak tartja. Nem valószinü azonban, hogy a Balaton alatti tőzeg pleisztocén kori volna. A pollen vizsgálatok mást bizonyítanak. A partvonalak változásával kapcsolatos irodalmi előzményeket - az ismétlések elkerülése végett - a későbbiek során tárgyaljuk. 12.2.2. Á_Balaton_környékének_földtani A déli parton húzódó szelvény jól tükrözi azt az eróziós tevékenységet is, mely a pliocén végétől hatott a környéken. A pliocénvégi-pleisztocénéleji lepusztulás valószinü mértékét a 193. ábra szemlélteti. A Balaton teknőjét kitöltő fiatal (pleisz- tocén-holocén) képződményeket a 194-195. ábra mutatja be.A folyóvízi üledékre mocsári és tavi üledékek rakódtak le. A fiatal üledékek a tó feltöltődött öblözeteiben is megtalálhatók. A szerkezeti vonalakat a 191. ábra tünteti fel, mely a törésekre merőleges enyhe redőket is szemlélteti, a redők csapásával megegyező torlódásos jellegű törésekkel. A kéregmozgások ma is élő tényezők ezen a területen is. A legújabb felmérésekben mutatkozó szintváltozásokat a 4,5 . ábra ismerteti. Ebből egyértelműen kiderül, hogy a Balaton medencéje ma is inten- ziv süllyedésben van, mig a környezete emelkedő tendenciát mutat. A mai szintváltozások azonban nem mindig és nem mindenütt törések mentén zajlanak le, hanem főleg szekuláris szintváltozások reverzibilis formájában. E mozgások huzamosabb működését igazolják a pannóniai rétegek mai dőlései is, melyek a pleisztocén-eleji kavicsok településével és a térszínnel is megegyező dőlést követve redőzödtek és tördelődtek össze ( 67 . ábra). Az ábra arról is tanúskodik,hogy a pleisztocén-eleji mozgások révén törések is szép számmal keletkeztek, melyek már a folyóvizi eredetű kavicstakarót is összetördelték. A Dunántúl egészének földtani felépítéséről már a Dunával kapcsolatban szó volt. Itt tehát csak a Balatont érintő további részletadatokkal foglalkozunk. A mélyszerkezeti és az alaphegység térbeli helyzetére vonatkozó adatokat a 191. ábra térképén, valamint a 2, és 192.ábra szelvényein láthatjuk. Északi partjai közelében a permi vörös-homokkő, valamint a triász-képződmények sorozata van a felszínen,déli, nyugati és keleti partjain pedig a pannóniai üledékek lenyesett,vagy különböző magasságokba emelt felszine látható. A 192. ábra szelvényei a terület rétegtani ?I~"szerkezeti vázlatát szemléletesen mutatják be. 12.2.3. A_tó_medencéjének_kialakulása Amint láttuk, csaknem minden eddigi Balaton-kutató geológus és geográfus egyet ért abban,hogy több tényező játszott közre a Balaton medencéjének kialakításában. A vélemények elsősorban abban térnek el,hogy milyen tényezők játszottak döntő szerepet ebben és hogy mikor alakult ki a Balaton- medencéje. Megpróbálunk egy szintézist összeálli tani abból a sok részeredményből, melyet ismertettünk. 193. ábra É-D-i mélyföldtani szelvény a Tapolcai-medencén . a Balatonon és a Nagy- bereken át. 1 = negyedidőszaki üledékek: 2 =bazalt; 3 = felsőpannóniai üledékek; 4 =al- sópannóniai üledékek: 5 = miocén üledékek; 6 =felsőtriász általában; 7 = középsőtriász; 8 = alsótriász. (A triászon belül nincs diszkordan- cia!) ; 9 = perm; 10 = szilur; 11 = karbon (gránit); 12 = feltolódások; 13 = vetődések: 14 = a legidősebb pleisztocén hajdani felszínének mai magassága
