Mike Károly: Magyarország ősvízrajza és felszíni vizeinek története (Aqua, Budapest, 1991)
11. A Dráva–Mura vízrendszer története
11. A DRÁVA-MURA VÍZRENDSZER TÖRTÉNETE A Dráva a Karai Alpokban 1228 nj A.f.-i szinten ered.Vízgyűjtő területe 40.000 km2, legnagyobb mellékfolyója a Mura, mely az Alacsony Tauern, az Osztrák- és Stájer-Alpok vizeit gyűjti össze. Vízgyűjtő területe 14.138 km2. A Dráva esése a hegységi szakaszon 1,3 m/km, a Mura torkolatánál már csak 0,15 m/km. A Muráé Radkersburgig 2,5 m/km, a magyar szakaszon már csak 0,7 m/km. Vízhozamuk a találkozásuknál csaknem azonos: a Dráváé Barcsnál 150-200 m3/s, a Muráé Letenyénél 150 m^/s körüli. Mindkét folyó ma az ország határát alkotja. 11.1. Kutatástörténeti_vázlat A Dráva-Mura kialakulásának kérdéseivel már Cholnoky J. (1910, p.433) is foglalkozott. A folyó korábbi torkolati szakaszának a Vulkát tartotta. Ifj. Lóczy L. (1912) pedig a Karascica-völgyét gyanitot- ta korábbi Dráva medernek. Sümeghy J. (1955) pedig a mai Dráva-völgyének helyén a levanteiben átfolyó tavat irt le, s a mai Ferenc-csatorna menti homokvonulatokat a Dráva üledékének minősítette. A Dráva teraszaival először Peja Gy. (1955) foglalkozott. Kimutatta az 5-8 m magasan lévő Il/a teraszvonulatot (p.206), amely Dárda-Bellye-Kopács mentén kiséri az óholocén terasz-szintet; a 65 m körüli szinten lévő völgysikot. Somogyi S. (1960) több részletadattal kiegészítette a Dráváról szerzett ismereteinket és az előző kutatásokat össze is foglalta, mégpedig kritikus értékeléssel. Lovász Gy. (1961) a folyó vízjárására vonatkozó adatokat közölt. A Zalai-dombság morfológiai jellemzésével foglalkozó tanulmányában (1960) pedig a környék morfológiai kérdéseit ismertette. Marosi S. (1970) és Szilárd (1967) a Somogyi dombság morfológiai elemzése során csak érintőlegesen foglalkozott a Dráva környékével. Mantuáno J. és Kerekes Gy. (1970) közös tanulmánya a folyó szabályozásával kapcsolatos eseményeket foglalta össze. Man- tuánó J. (1981) kéziratos tanulmányában már a Dráva-Mura vízrendszer mederváltozásait is elemezte. Ez utóbbit igen részletesen ismertetjük is. Lorberer A. (1975) a negyedidőszaki ül*. lékeket vizsgálta rétegviz-nyerés céljából. Mike K. (1974) pedig az Ős-Duna nyomainak elemzése során jutott el a Dráva völgyéig. A Mura mentén pedig kavicskutatás céljából számos fúrást is mélyített (Mike K., 1969). Urbancsek J. (1977) a mélyfúrások értelmezése céljából irt tanulmányában határozottan tagadta, hogy a Duna őse valaha is a Dráva völgyéig jutott volna el. Legújabban Balogh András készített disszertációt a Dráva völgyi tektonika és morfológia kapcsolatáról. Kéziratát azonban még nem állt módunkban megszerezni Jugoszláviából. 11.2. Földtani_felépítés Nem térhetünk ki a Dráva egész vízgyűjtő területének tárgyalására, hiszen akkor az Alpokat is tárgyalnunk kellene. A határainkon belül és azok környékén is csak azokat a kérdéseket érintjük,melyek valamilyen hatással voltak a mai Dráva- -Mura mederváltozásaira. A Kárpátmedence szerkezetének áttekintő vázlatából (1■ábra) és részben a Dunántúlt ÉNy-ról DK-re átmetsző vázlatos mélyföldtani szelvényből (2. ábra) láthatjuk, hogy az alaphegység tagolt és hogy a Dráva völgyét harántoiják az alaphegység egyes szerkezeti egységei. Ez a szerkezeti kép részben a ma is élő kéregmozgásokkal is genetikai kapcsolatban van (v.ö. 29. ábrával) . A Drávapalkonya alatti szakasszal párhuzamosan, a jobb part felől húzódik pl. egy törésvonal, melynek mentén lehatárolódik a Villányi-mezozoós öv.E törés mentén a Villányi hegység ÉÉNy-ra torlódó pikkelye leszakadt és DDNy felé billent (181/a, ábra) . A folyó ma is lassú vándorlással igazodik az új szintváltozásokhoz. A Zaláta-Vejti szakasz pedig arra a mozgásra reagál élénken, melynek során a Villányi pikkely a Morágyi kristályos vonulatra pikkelyeződött, s amely - a szintváltozásokból Ítélve - még mindig megújuló, élő folyamat. A sávokban Ívelő szerkezeti egységek törései igen mélyre hatoló szerkezeti vonalak. Erre utal, hogy ezek mentén ofioli- tok is megjelennek, melyek fúrásokban is, a felszínen is észlelhetők (1. ábra). A fedőhegység rétegtani felépítését a 2 .táblázat szemlélteti. A mai felszínen már a pannoniai üledékek is csak kisebb foltokban jelennek meg. A terület nagyrészét folyóvízi eredetű homokok és kisebb vastagságú eolikus (lösz és futóhomok) üledékek fedik. Itt kell megemlékeznünk a folyó teraszairól is, melyek ugyancsak tanúi a folyó történetének. A Dráva menti süllyedékben a felső- pliocénben (levanteiben) , sőt még a pleisztocén elején is létezett a hajdani Panno- niai-tó kiédesedett utódja; egy átfolyó mocsárvidék, tehát feltöltődés volt folyamatban. E tónak szinte közvetlen örököse lett a pleisztocén folyamán a Dráva folyó. Az Ős-Duna még az eopleisztocénben is ezen a vidékén haladt át, és innen fordult az Alduna irányába. A süllyedék itt üledékfelfogó medence gyanánt szerepelt. A pleisztocénben a kiemelkedő Mecsek-Kiskö- rösi eugeoszintklinális tömege, vagyis a Mecseki pikkely újabb feltorlódása miatt az Ős-Duna a szerkezet csapásirányába for288
