Mike Károly: Magyarország ősvízrajza és felszíni vizeinek története (Aqua, Budapest, 1991)
7. Az Ipoly kialakulása és mederváltozásai
csényi szakasz is. Ez a változás azonban inkább a vándorlásban nyilvánult meg. Hosszában nem sokat módosult. A változás fő tendenciája a szécsénykovácsi zug szűkülése volt, mely elsősorban a hugyagi és szécsénykovácsi zug K-re billenő süllyedésével hozható kapcsolatba. A 19. század elején beállott rövidülés feltehetően úgy következett be, hogy a medret Szécsénykovácsinál malomcsatornával rövidítették meg, mely később főmederré alakult. A mederszakasz legfelső részén a meder általános haladási iránya csaknem változatlan maradt, de ekörül történtek a változások. A kanyarok amplitúdója az 50 m- es nagyságrendet alig érte el. A változás sokkal szembetűnőbb az Ipolykürtpuszta alatti néhány km-nyi szakaszon. Itt az első 40 év alatt volt a legnagyobb,utána már csak 50 m-nél kisebb méretű oldalirányú mederváltozás volt. Az Ipolykürt-psz. és a Pöstyény-psz. közötti szakasz az I. katonai térképen egy törésvonalat követett, mely Ipolykürt-psz. Pöstyény-puszta és Szécsény vonalában a pleisztocénben alakult ki és még a holo- cénben is élő szerkezeti vonal volt. A folyó Pöstyény-pusztánál fordul nyugatra. A fordulat ugyancsak fiatal kéregmozgásokra vezethető vissza. E viszonylag egyenes szakaszon kb. 100 m-es amplitúdójú kanyarok fejlődtek ki a II. katonai felmérésig, melyek a 19. század végéig nem változtak jelentősen. Petőpuszta környékén 1782-ben az Ipolynak még több elágazása volt, mely 60 év alatt (a II.kát. felmérésig) részben két ágra egyszerűsödött, részben pedig a bifurkáció helye kb. 150 m-t negativ irányban vándorolt. Ez a jelenség a megelőző kanyar fejlődésével és a medernek a bal-part felé bekövetkezett kitérésével magyarázható. Pető-puszta déli részén az első 40 év alatt a meder kb. 130 m-t a falu felé vándorolt , majd itt megállapodott. A falu alatt viszont a 19. század végéig pár-száz méteres szakaszon újabb kanyarulatot alkotott. Innen délnyugatra viszont a II. katonai felmérésig kb. 200 m-t tért ki a jobb part felé és ott stabilizálódott. Az elvándorlást a Szécsény-Petőpuszta közötti rög féloldalas holocénkori elmozdulásával lehet magyarázni. Ezt a kb. 500 m-es szakaszt újabb stabil 500 m-es mederszakasz követi. Itt is csupán a kanyarok haladása mutat némi változást. Szécsénykovácsitól K-re az Ipoly mintegy 1,5 km-es szakaszon É-D-i irányban halad. Az I. és II. katonai felmérés között 250 m-t oldalozott Szécsénykovácsi felé, vagyis a jobb part irányába. A II. és III. katonai felmérés között inkább csak a kanyarok kb. ÍOO m-es nagyságrendű vándorlását állapítottuk meg. A medervándorlás és a kanyarok haladása, fejlődése következtében a Szécsénykovácsi zug csúcsa egyre zegzugosabbá, hegyesebbé és keskenyebbé vált. 1782-ben még "U" alakú volt, mindössze egy-két kisméretű hajlat nyoma volt felfedezhető. 1938 és 1940 között készült térképen már jól fejlett, sőt helyenként túlfej lett kanyarulatok voltak, melyek amplitúdói a 300 m-t is elérték. Az 50 évvel később készült III. katonai térképen pedig már a kanyarok 100 m-es haladását és mellékkanyarok (fodrok) fejlődését is megállapíthattuk. A fejlődés tendenciája a Szécsénykovácsi melletti szakaszon is hasonló jellegű volt. Az I. katonai felméréskor még 30Ó m-nél távolabb volt az Ipoly medre a falu mai DNY-i szélétől. Hasonló volt a távolság 1 km hosz- szúságban a falu és a meder között és csak a falu É-i végén közelitette meg a hajdani meder a falu szélét. Az I. és II. kát.felmérés között a mederszakasz valósággal rácsúszott a falura. Ezt az az átmetszés is elősegítette, mely valószínűen malomcsatorna lehetett. Hasonló tendencia volt a 18-as számú szakasz utolsó egységét alkotó zugban is, mely Szécsénykovácsitól ÉNy-ra alakult ki. A falu É-i részén a kanyar normális fejlődésével és haladásával az I. és II. kát. felmérés között kb. 100 m-es kitérést mutat, ezt követően azonban napjainkig alig változott. A tárgyalt szakasz utolsó 300 méterén ugyancsak kimutatható, hogy a meder az utóbbi 200 év alatt 100- -200 m-es oldalirányú kitérést végzett. Ez a változás azonban nem mutat meghatározott tendenciát. 17-es szakasz Hugyag, Ipolyvarbó és őrhalom mellett alakult ki ez a mederszakasz, mely a tárgyalt időszak alatt maximálisan 200 m-t tért ki, illetve tért el az 1782-es meder dinamikus-egyensúly vonalától. A kitérések, ill. eltérések is elsősorban a kanyarulatok vándorlásával mutattak okozati kapcsolatot. Az eltérések ott fokozódtak fel, ahol a dinamikus egyensúlyvonal jobban megtört, a kanyarulatok okozta kitérések pedig a normális kanyarfejlődés útján nőttek, vándoroltak és szűntek meg. A Varsó fölötti medervándorlások kialakulásában jelentős szerepe volt a varbói rőzsegátas malomnak is, mely a kisesésü szakasz medrének feltöltődését elősegítette. Emellett szól az is, hogy a malom megszűnése után a meder vándorlása is megszűnt. A 17-es szakasz mederhosszában történt változások is kihangsúlyozzák a rőzsegátak és a malom mederalakitó jelentőségét. 16-os szakasz A szelestényi szakasz sokat változott a vizsgált időszak alatt. Ebben ugyancsak döntő szerepet játszhatott a malom duzzasztó hatása, melyről Rittinger Pál (1964) is megemlékezett. Hosszváltozásában a Balassagyarmat fölötti átmetszés is módosi- tóan hatott. Az átmetszést a 19.század első évtizedeiben végezhették el. Pontos adatunk erre ugyan még nincs, de alakjáról Ítélve az átmetszés már 1823-ben néhány éves lehetett. Az első 40 év alatt a meder hossza 265
