Mike Károly: Magyarország ősvízrajza és felszíni vizeinek története (Aqua, Budapest, 1991)
7. Az Ipoly kialakulása és mederváltozásai
Hugyagtól délre és Szécsény felé vezető út hugyagi elágazásától kb. 200 m-re. Fölötte lösz van, alatta folyóvízi homok. Patvarc- tól K-re, a Fekete-viz hidjától kb. 300 m- re lévő feltárásban a pleisztocén lösz alatt és homok fölött fordul elő. Ipoly- szögtől DNy-ra felszínen látható a pleisztocén kavicselőfordulás. Csesztve környékén nem tudtuk élesen elhatárolni a pleisztocén kavicsokat az alatta levő idősebb kavicsanyagtól, de megállapítottuk, hogy itt is vannak folyóvízi kavicselőfordulások. A Patak községtől Nagyoroszi felé vezető úton, nem messze a falu végétől pleisztocén (würmi) kavicsok vannak a lösz alatt, ill. a lösz alsó szintjében. Ipoly- vece és Drégelypalánk között több felszini előfordulásban is megjelennek, de megvannak Drégelypalánk és Hont között is löszcs, löszkonkréciós felszínen lepelkavics formájában. Délebbre, Drégelypalánktól kb. 1.5 km-re, a 268,7 m-es magassági pont körül ugyancsak a felszínen vannak hasonló kavicsok. Érsekvadkerttől délre, a Dobor- dali-pataktól kb. 300 m-re, a fnüut bevágása is feltárta a pleisztocén kavicsos réteget. Tolmácstól délnyugatra, a müut környékén és Romhánytól Ny-ra, a Lókos völgyének déli lejtőin ugyancsak megjelennek a felső pleisztocén folyóvízi kavicsok.Helyenként elkülönithetetlen az idősebb kavicsoktól. A Cserhátsuránytól DK-re emelkedő kis halom pleisztocén kavicsát már Peja Gy.(1941/b) is részletesen ismertette. Feküje oligocén agyag, fedüje lösz. Galgagután a temető mellett, kb. 230 m tszf-i magasságban ugyancsak oligocén agyag fölött és a lösz alsó részében találtunk kb. 30 cm vastag folyóvízi kavicsos hordalékot. Ácsán 230, 240 m körül a Papucs-hegy tetején és oldalán a lösz alatt is megvan a pleisztocén folyóvízi kavics. Az előbbi a miocén kavicsösszleten fekszik, löszös közbetelepülés után, az utóbinak löszös homok a közvetlen feküje. Kb. 10 m szintkülönbség van a két előfordulás között.A magasabb szintben lévő fo'lyóvizi kavicsréteg durvább szemcséjű. A lösz (melynek alja kavicsos) és a miocén fölötti kavics között élesen kirajzolódó vetődés húzódik.Az elmozdulás a lösz lerakódása után következett be. Id. Noszky J. (1940) a Naszály mezozó- os térszínén is észlelt folyóvízi kavicsokat, melyek több helyen katti (felsőoligé- cén) agyagokra települtek és lösz a fedőjük. Rádtól ÉK-re, a most készülő műúton, átvágásban mi is észleltünk a lösz és a felsőoligocén agyag határán kb. 5-10 cm-es kavicsos homoksávot, mintegy 175 m tszf-i magasságban. ólpeisztocén kavicsokkal feltöltött hajdani völgyet tárt fel Galgagyörkön a községtől K-re lévő legdélibb kavicsbánya. Ez a günz elejéről való lehet. Folytatásuk a kavicselőfordulásokban a Pesti-sikság felé (Galgamácsa stb.) jól nyomozhatók. Nagyrészt pleisztocén korúak lehetnek a többfelé észlelhető édesvizi mészkövek is. Foszlányaik megtalálhatók DK-en a vác- egresi Malom-vö-lgyében, a Börzsöny közelében pedig Diós j enő környékén és Drégelypalánk nyugati oldalán. Az utóbbi helyen ma is képződik, tehát részben holocén. V r Legtekintélyesebb pleisztocén képződmény a lösz, amely nagy területeket takar be, helyenként ÍO m-t is meghaladó vastagságban. ' A lösz - akár ß pleisztocén futóhomok - főleg a szétteregetett folyóvízi hordalékból szármázik. Keletkezésében nem kis szerepe lehetett azonban ah oligocén homokok deflációs pusztulásának sem, hiszen a lösz és a futóhomok több helyen oligocén térszínre települt. Az oligocén homokos képződmények tehát a pleisztocén folyamán nagykiterjedésben a felszínen voltak. A pleisztocén futóhomok rendszerint nem különíthető el a holocén futóhomoktól, részben, mert ma már mindenütt kötött formában fordul elő, részben pedig, mert a legidősebb futóhomok előfordulások is legfeljebb würm koriak lehetnek. A lösz ré- tegtani helyzete segit sokszor a holocén futóhomok elhatárolásában. A legjelentősebb holocén képződmények a folyóvízi homok- és futóhomok-felhalmozódások. Közöttük az Ipoly-völgy fejlődés- története szempontjából elsősorban az Ipoly alluviális üledékeit kell vizsgálnunk, hiszen a holocénben már kialakult a mainak nevezhető Ipoly-völgy, mely számtalan mederváltoztatás közben alakította ki mai alluviális sikságát. A hordalék fő anyagai a különböző finomságú folyóvízi homokok, öntésiszapok és ezek átmeneti képződményei. Peja Gy. (1938) a középső Ipolyvölgyben települ holocén futóhomok-képződményeket már részletesen ismertette. A futóhoniok-felhalmozódások szerinte óholocén koriak. 7.3. A vizrajz és domborzat kialakulása A lejtősödésben beállott változások a megismétlődő kéregmozgások miatt olyan gyorsak voltak , hogy máf az ópleisztocén vége felé az Alföld irányába tartó vízfolyások bevágódása nem tudott lépést tartani a kiemelkedéssel. Ennek megfelelően az egész vizrajz gyökeresen megváltozott. A domborzat fejlődésének tendenciájában is fordulat állott be. A mai Ipoly-völgy a kéregmozgások és a kőzetminőségtől is függő erózió munkájának eredménye. A kéregmozgások nemcsak intenzitásukban, hanem vergenciájukban is változtak az Ipoly-völgy kialakulása folyamán. E változások következtében e területen mind a lejtési, magassági és vízrajzi viszonyokban, mind az eróziós és akkumulációs folyamatokban erőteljes változás mutatható ki (Mike K. 1968). (A kéregmozgások vergenciáit a szerkezeti térképen ismertetjük; 169/g. ábra.)
