Mike Károly: Magyarország ősvízrajza és felszíni vizeinek története (Aqua, Budapest, 1991)
7. Az Ipoly kialakulása és mederváltozásai
pedig az is megállapítható, hogy a kavicsanyag magasabb szintről települt át. Ezeket Láng S. (1952) pliocén kavicsoknak véli. Itt kell megemlítenünk a nummulite- szes kavicsok problémáját is. Elsőnek Schafarzik F. emlit Budaörs környékén harmadkori kavicsok között átkovásodott num- muliteszes kavicsokat. Bartkó L. (1939) értesülése szerint Schafarzik ezeket a kavicsokat Nógrád vidékéig nyomozta. A lelőhelyeket azonban nem ismertette. Bartkó L. egyetemi doktori értekezésében a Rákos- szentmihályon 156 m tszf-i magasságban lévő kavicsbánya nummuliteszes fekete kavicsait ismertette. Szerinte a kavicsos össz- let a "grundi rétegekhez" tartozik (felső- helvét). Később azonban már több pleisztocén kori kavicselőfordulásban is megtalálta (1939) Csömör, Fót, Mogyoród határában, mely - szerinte - arra utal, hogy "a jégkori kavicsok egyrésze a környék grundi rétegeiből származik". Hasonló nummuliteszes kvarcgörgeteget talált Jaskó S. (1939) Egyek vidékén a ie- vantei kavicsok között. A Cserhát és az Ipoly környékén majdnem valamennyi pleisztocén kavicselőfordulás anyagában észleltük mi is a nummuliteszes kvarckavicsokat (Ludányhalászi mellett, Szécsény és Őrhalom között több helyen, Érsekvadkerttől DNy-ra, Ácsa környékén és a letkési új Ipoly-meder fenékanyagában is (Mike K. 1968) . Az emlitett helyeken kivül megtalálták Sashalmon, Nagyoroszi É-i részén, Drégelyvár környékén, sőt Becskén, a felhagyott szénbányában, a széntelep fedőjében is (Szentes F. szóbeli közlése 1965). A kavics szálban álló kőzetének előfordulása mind a mai napig ismeretlen. A felsőmiocén rétegekben a kavicsok lerakódása elsődleges lehetett. Kvarcanyaguk minden valószi- nüség szerint a pireneusi mozgásokat kisérő héviztevékenységgel hozható kapcsolatba, a nummuliteszek pedig az Ipoly környékén az Osztrovszki-hegység és a Gömör-Sze- pesi-érceshegység lábánál lerakódott, majd átkovásodott és letarolódott eocén rétegekből származhatnak. A kavics a rodáni fázis szinorogén kiemelkedéssel járó lepusztulás terméke lehet. • . Bartkó L. a kavicsok alpi eredetét feltételezi, is csak esetlegesen emliti, hogy azok a Kárpátokból is származhattak. Az Alpokból való származás több szempontból valószinütlen. Első és legfontosabb tény, hogy nyugat felé sehol sem ismerjük előfordulásaikat. É-D-i elterjedésben viszont csaknem 70-80 km hosszúságban követhetők . E kavicsok áthalmozódására utal, hogy különböző kori kavicsrétegekben fordulnak elő. Az áthalmozódások iránya közel É-D-i lehetett. A mai Börzsöny és Cserhát ősvizrajza tehát a szarmatában úgy alakult, hogy a mai Ipoly környékéről a terület DK-i részén keletkezétt süllyedők felé lefutó nagy esésű vízfolyások jöttek létre»melyek (a nummuliteszes kavicsokat is magukkal. hozva) tovább folytatták a terület letárolását. Ezek már szinte előrerajzolták a mai vizrajz egyes vonalait. E kérdéseket Mike K. (1968) a vízhálózat kialakulásával és fejlődésével foglalkozó tanulmányban részletesen közölte. A pliocéntől kezdve a mai Ipoly völgyében csak szárazföldi áthalmozódásokról beszélhetünk. A völgy történetében ezek a szárazföldi lerakódások a legfontosabb mérföldkövek. Koruk megállapitása azonban a legnagyobb nehézségekbe ütközik. Legtöbbször sokkal idősebb képződményekre települtek és fölöttük rendszerint nincs meghatározható korú fiatalabb réteg. A paleontológiái vizsgálati módszerek alkalmazása itt lehetetlennek látszik, noha egy-két ilyen adatunk is akad. A Cserhát DNY-i részén folyóvizi hordalékból néhány gerinces fauna is előkerült (Noszky J. 1940). A Rhinoceros sp. és Mastodon sp. maradványok egyeznek a pestlőrinci és rákoshegyi stb. kavicsbányákban talált formákkal (M. avernensis, M.borso- ni). Feltehető tehát, hogy ezek a rétegek már a "levantei" végét, ill, ópleisztocén elejét képviselik. Ez felel meg a Kretzoi- -féle gerinces paleontológiái kronológiai beosztásnak is (Kretzoi M. 1953). Megkíséreltük tehát a kéregmozgások és morfológiai adottságok értékelése útján megközelíteni a kortani meghatározást, melyhez ellenőrzésül néhány kavicselőfordulásnál a kavicsanyagok összetételét, koptatottságát és a homokok mikrominerológiai vizsgálatát is elvégeztük (Mike K., 1968) (170-172, ábra, és a 8. táblázat). 172. ábra Az ipolykörnyéki idősebb pleisztocén kavicsok koptatottsági térképe A pannonban a Vepor és Osztrovki-hegység környékét inig egymással gyenge kapcsolatban lévő öblök és tavak borították. A mai hegység és az Ipoly vidéke csak mint alacsony áltönk ("elsődleges tönk") emelkedett ki környezetéből (167. ábra). A pannóniai tó feltételezhető hajdani partján, a mai Zagyva mentén felszínre bukkanó homokos-agyagos üledékek vannak, melyek folyóvizi lerakódásra utalnak (Noszky J. 1940). 233
