Mike Károly: Magyarország ősvízrajza és felszíni vizeinek története (Aqua, Budapest, 1991)
6. A Bakonyér, a Concó és Átalér kialakulása az Ős-Vág, Ős-Nyitra, Ős-Zsitva hordalékkúpján
ti mozgások ritmusai területünkön - való- szinü, hogy nem véletlenül - egybeestek nagyjából a klimatikus ritmusokkal, a két tényező hatását nehéz egymástól elkülöníteni. Valószinü,ez lehet a helyzet általában a magyarországi folyóterasz-képződések esetében is. A midel-rissz interglaciálisban a vörös agyag képződése alapján újra olyan kiima uralkodhatott, amely a terrarossza képződését lehetővé tette, vagyis csapadékos, meleg. Erre az oroszlányi 560, 571, 575, 861/9, 861/19, 861/20 stb. fúrásokban észlelt vörös agyag utal. Az éghajlat és hegység szerkezet változásainak megfelelően a folyók szakaszjellege is változott. A folyók - részben elhagyva régi, feltöltött medrüket, részben a feltöltött régi meder helyén - bevágódtak. Az újabb jeges szakasz idején az újabb medrek is feltöltődtek, de törmelék- anyaguk már kevésbé volt kavicsos. Inkább csak homokos agyag és agyag rakódott le, melyet elszórtan kevésbé görgetett mészkő és dolomit-törmelék tarkított (pl. a pusz- tavámi 393. és 422. sz. fúrásokban). A rissz I - rissz II interstadiális- ban a patakok már megbirkóztak a hordalékanyagukkal és oldalazó erózióval helyenként el is hagyták régi medrüket.Enyhe kéregmozgásokra is következtethetünk abból a jelenségből, hogy a völgyek a szinklináli- sok és a törések felé csúsztak el (lásd a 162. ábrát) . Az újabb jeges szakaszban azonban (R2) újra több lett a patakok törmeléke,mint a- mit elszállíthattak volna. A lerakott törmelékanyag területünkön főleg meszes»mészkő- és dolomittörmelékes homok, vagy agyagos homok. Példa rá az oroszlányi 818-as, a pusztavámi 128, 207, 336, 337, 341, 394, 422 sz. stb. szénkutató fúrás pleisztocén rétegsora. A rissz-würm interglaciálisban területünk ismét erősebb folyóvízi letárolásnak volt kitéve. Újabb völgyhálózat alakult ki, mely a Duna III-as jelzésű klimatikus teraszának kialakulásával lehet egyidős. A mérsékelten meleg, csapadékos éghajlatra utal a rissz-würm interglaciális idejében felhalmozott vöröses barna homokos agyag feltöltődés, melyet a 818-as oroszlányi/valamint a 128, 207, 372-es pusztavámi fúrások tártak fel. A würm I stadiális hideg, száraz kiimája idején területünkön főleg a kifagyá- sos aprózódás és a defláció működhetett. A mezőföldön és a Vértes-alján felhalmozott fiatal lösznek a poranyagát - legalábbis részben - a Vértes ÉNy-i előteréből lehet származtatni. A würm I - würm II interstadiálisban területünkön újra a normális denudáció lett úrrá. A leöblités (abláció) is játszott némi szerepet a térszin alakításában.A patakok középszakasz jelleggel haladtak át a Pusztavám-Oroszlány környékének kavicstakaróján, melyet a helyenként 10 m-t is meghaladó mélységű völgyben kanyarogva pusztítottak tovább. A Vértes ÉNy-i előterében ezért nem keletkeztek teraszos völgyek, mert a patakok egyszerűen elhagyták a feltöltött völgyhálózatukat és új völgyeket véstek maguknak. A würm II jeges szakaszben ez a völgyhálózat is feltöltődött barna agyagos homokkal. Ezt a törmelékanyagot sok fúrás ha- rántolta, az oroszlányi területen pl. a 230, 231, 232, 238, 273, 818, 862, 866, 874, 1106, 1173, 1181, 1192, 1194 stb., a pusztavámi területen pedig a 64, 254 , 263, 358, 359 stb. számú szénkutató fúrás. A W2 és W3 stadiális között átmeneti felmelegedést és csapadékos éghajlatot mutattak ki Magyarország területén. Területünkön ez újabb bevágódásban völgyképződésben tükröződik, melyet az utolsó jeges szakaszban folyóvizi homok és futóhomok töltögetett fel. Ezt harántolta az oroszlányi szénmedencében többek között a 234 , 238 , majd a 416, 840 és 903 sz. fúrás, a 866, 874 és 934 sz. fúrás, valamint az 1106, 1122 , 1173, 1181, 1187, 1192 és 1194 sz. kutató fúrás. Pusztavám határában is sok fúrás harántolta (pl. a llO, 128, 254, 263, 358 stb.). A Vértes ÉNy-i előterének mai völgyhálózatáról általánosságban elmondhatjuk, hogy azok szerkezeti vonalak mentén kialakult, vagyis tektonikusán előjelzett eróziós völgyek. Pleisztocén teraszuk nincs, de ehelyett - amint láttuk - kimutatható volt a terület egész pleisztocénkori völgyfej lődése. Végezetül meg kell emliteni, hogy a kéregmozgásokkal kapcsolatos törvényszerűségek, melyeket a Vértes ÉNy-i előterének földtörténeti kutatásai során felismertünk, nemcsak e szükebb területre, hanem a Dunántúl legnagyobb részére is érvényesek . IRODALOM Ajtay Z. és társai, 1962: Bányavizek elleni védekezés .-Műszaki Könyvkiadó Ádám L. , 1959: A Móri-árok és északi előterének kialakulása és fejlődéstörténete.- Föld.Ért. VIII. évf. 4. fűz. Ádám L.,1959/a: A Móri-árok északi előterének morfológiája.— Föld.Ért. VIII.évf. 4.fűz. Balkay B. ,1960: Probleme der tektonischen Spannungsverteilung im Karpatenraum.— Geol. Trundschau Bd. 50. Balkay B.,1960/a: A magyarországi földkéreg szerkezete Geof.Közi. 9.köt. Bendefy-Benda L.,1932: Belső kontinentális kéregmozgások Csonka-Magyarország területén — Geogr. Pannonica III. Pécs Bendefy-Benda L.,1934: A magyar föld tör- ténete és szerkezete.— Budapest.
